A januári Teliholdat megelőzően 18 óra körül kezdődik el a Holdfogyatkozás, és nem sokkal a Telihold tetőzése előtt lesz a legerősebb, ekkor a Hold 90 %-a lesz árnyékban.
Az erőteljes energiák segítenek abban, hogy az eddig magunkkal, múlttal kapcsolatos cipelt lelki terheket, haragot, lelki fájdalmakat, félelmeket elengedjük, ami akadályozza a boldog és gondtalan életünket, saját kibontakozásunkat.
A Teliholdat követő 2 hét energiáinak támogatásával most nagy mélységekbe kaphattok betekintést, hogy feltárjátok a saját értékességetekkel, tökéletességetekkel kapcsolatos elvárásokat, mintákat, és az ehhez kapcsolódó gondolati meggyőződéseket.
Az önértékelésetekkel, a szabad saját út megválasztásával kapcsolatos elképzelések, beépített elvárások, igen mélyen dolgoznak bennünk, már magzati korban keletkezhettek, de később kicsiny gyermekként is beépülhettek tudattalan meggyőződéseink közé.
A minták nem feltétlenül rosszak, de mindenképpen hátráltatóak lehetnek, ha elvárás szintjén dolgoznak, és ettől tesszük függővé saját értékünket, szerethetőségünket.
Nézzünk egy egyszerű, hétköznapi példát.
A nők értékességének mércéje a termékenység, egy gyermek születésének csodája.
Ez nem a jelen kor elvárása, hanem történelmi szinten kialakult minta, ami eggyé vált a nőiséggel.
Ugyanakkor van, akinek ez nem adatik meg, és ettől értéktelennek érzi magát, hiszen elvárás szinten dolgozik, hogy a nő felelőssége és feladata életet adni.
Asztrológusként sokszor kutatjuk, mi lehet az elmaradt gyermekáldás hátterében, és sokszor tisztán látszik, hogy a helyzetben lévő nőnek lehetősége van egy karmikus láncolat lezárására a gyermekről való lemondás által.
Ő ezzel a vállalással ugyanakkor egy magasabb szintű teremtés szolgálatába állhat és lehet, hogy több ezer gyermek életét igyekszik jobbá és szebbé tenni ahelyett, hogy saját gyermekének fogantatásáért vállalna küzdelmet.
Tehát ebben az esetben, ha el tudja engedni az elvárást, ami a nőt a gyermekhez köti, akkor önmaga tud lenni életében úgy, hogy feltételek nélkül, önmagától érzi magát értékesnek.
Az önelfogadás pedig segít abban, hogy végre boldogan és lelkiismeret furdalás nélkül járja saját útját.
Ez csak egy példa, amit kiragadtam, de tovább folytathatom a sort a feltétel nélküli szeretetet akadályozó elvárásokkal a teljesség igénye nélkül.
Mitől érezzük magunkat például szerethetőnek?
Nem lehet, hogy a téves elvárások, megélt negatív tapasztalatok, vagy a feltételekhez kötött szeretet miatt nem vagyunk önmagunk és nem saját utunkat járjuk?
Vagy soha nem kaptuk meg az elismerést, emiatt akarunk másoknak megfelelni, szinte eszelősen keresve a lehetőséget a másik dicséretének eléréséhez.
Nézzünk egy egyszerű mondatot, ami sok gyermek első éveiben elhangzik:
„Nem szeretlek, ha nem viselkedsz rendesen!
Egy elvárás, ami beég a tudattalanba, hogy mindig jónak kell lenni, mert csak akkor vagyunk szerethetőek. De ki határozza meg a jóság fogalmát és szabályait?
Természetesen a szülők, akiknek van egy saját elképzelése arról, hogy mi a jóság, mi a helyes út, és hogyan kell a mindennapokat élni.
Pedig a rosszaság pont azért kell, hogy rátaláljunk a saját jóságunkra, kipróbálhassuk mindkét oldalt.
És ahhoz hogy saját utunkra találjunk, saját elképzeléseinket, ötleteinket kell kipróbálni, megméretve magunkat általa.
Nem biztos, hogy amikor egy szülő „jót” akar gyermekének, azzal valóban jót tesz neki.
Aztán folytathatjuk a családi szerepek felosztásával, amik folyamatos változás alatt állnak és egyre inkább kiáltanak egy új férfi és női minőség születéséért, ami megreformálhatná a kapcsolatok rendszerét.
Mert ezeknek a kapcsolatoknak nem a függőségen, ragaszkodásokon, elvárásokon, és nem tárgyi értékrendszeren kellene alapulni, hanem a szereteten, az odafigyelésen és egymás szabadságának megadásán.
Nehéz lerakni a családból hozott mintákat, észrevenni a bennünk működő elvárásokat, amik biztonságérzetünket is befolyásolhatják kapcsolatainkban.
A mások elvárásainak elengedésén kívül saját elvárásainkat is érdemes elengedni, hiszen ha elvárással közelítünk egy másik ember felé, akkor lehet, hogy pont mi akadályozzuk meg abban, hogy önmaga legyen.
Saját elvárásaink magunk felé is megnyilvánulhatnak, attól függően mitől érezzük magunkat értékesnek. Ennek átalakításához rá kell találni a bennünk élő gyermek értékeire, és ha kell folyamatosan erősíteni önszeretetében, hogy felnőtt létünkben is rátaláljunk ezekre a külsőségektől független önszeretetre.
A belső gyermek olyan, mint egy háznál az alap, ha ő boldog és erősnek érzi magát, akkor a felnőtt, aki maga a ház, is erősnek és boldognak fogja érezni magát.
A belső gyermekünkre való figyelés nem azt jelenti, hogy folyamatosan gyermekkorban megélt sérelmeinken agonizálunk, hanem azt, hogy odafigyelünk saját fizikai és érzelmi igényünkre, és ezt úgy adjuk meg magunk számára, mintha gyermekünkért tennénk.
A bennünk lévő gyermek maga a lelkiségünk, tehát ha piciny lényünk boldog, akkor lelkileg is kiegyensúlyozottak leszünk.
Az elvárások rendszere olyan, mint egy pókháló, ami körbefonta valós lényünket és ragacsos hálójával csapdába ejtette lelkünket.
Tudatossággal viszont felismerhető és szeretettel átírható, saját képünkre formálható komfortzónánk és a fejlődésünket szolgáló elvárások rendszere.
Tehát most a feladat, hogy ismerjétek meg szívetek vágyát, és gondoljátok végig, miért dolgoznak bennetek félelmek, amikor elgondoljátok, hogy aszerint élnétek?
Vagy mi lehet az oka annak, hogy nem érzed magad erre képesnek?
Milyen meggyőződések nehezednek rád teherként, és akadályozzák meg a megújulásodat?
Ha nem szüleid elvárása szerinti pályát szeretnél választani, miért nem mersz lépni?
És ha saját érzésed szerint döntöttél munkád tekintetében, miért befolyásol az, ha a családod tagjai ezt nem értékelik?
Ha jól érzed magadat egyedül, miért akarsz mindenáron párt találni magadnak?
Ezek csak a felszíni kérdések, amiket követnie kell további kérdésfeltevésnek, hogy mélyebbre hatoljatok és a pókháló minden szálát letisztogassátok.
Amennyiben nehéz feltárnotok egyedül a saját pókhálótok részleteit, úgy kérjetek segítséget, spirituális segítőt, kinek támogatásával rálátást kaphattok a megoldásra.
Mindenkit biztatnék arra, hogy kezdje az évet egy alapos önvizsgálattal, hiszen most szeretettel, kitartással és saját felelősség felvállalásával tudja megtenni mindezt.
Nem mutogathatunk mindig szüleinkre, nem hivatkozhatunk gyermekkorunkra jelen életünk problémáiért, itt és most kell lépni, hogy megváltozzon az életünk és saját érzelmi biztonságot nyújtó komfortzónát építsünk magunknak.
