Ez a feszültség abból adódik, hogy még mindig ragaszkodtok a megszokott érzésekhez, helyzetekhez, kialakult rutinokhoz. 

Ahogy befogadóvá váltok az újra, és felszabadítjátok lelketeket a korlátozó beidegződésektől, máris észre veszitek az élet jó dolgait, és másképp tudtok tekinteni a nap minden percére.



Az önmagunkon való munkálkodásnak több lehetőségét is felkínálja nekünk most a sors. Ismerjétek meg a lehetőségeket, és válasszátok ki a saját problémátokat.

1. Megbocsájtás másoknak és magunknak

Milyen sokszor halljuk és olvassuk, hogy a megbocsátás gyógyít. És ez így is van, hiszen ha nem érzünk rossz érzéseket a másik emberrel vagy akár önmagunkkal kapcsolatban, akkor az már önmagában gyógyulás. Ugyanis a visszafojtott, őrizgetett harag, düh, dac, bosszúvágy, fájdalom, főleg ha azt gyermeki énünk őrizgeti, mind a ti energiátokat blokkolják, és ezek az érzések, mint egy energiavámpír szívják el életenergiátokat.

A megbocsátás felszabadítja a lelket és nem csak a lelki mérgektől szabadít fel, hanem ezzel együtt a testi méregtelenítés is elindul, a szervezet spontán salakanyagtól való megszabadulása felélénkül. Valójában minden változást megbocsájtásnak kellene megelőznie, mint egyfajta lelki méregtelenítésnek.

A megbocsátás nem csak a kimondott szó, nem csak a bocsánatkérés. Sokan vannak, akik nem képesek megbocsátani, lehet hogy megtörténik a bocsánatkérés, de a tudattalanban tovább él és mérgezi őt a másik vétke miatt érzett elfojtott harag. Erre jelzés pl. ha máj, epe, anyagcsere, bélgyulladásos problémák alakulnak ki. Enyhébb esetben jelzés a folyamatos hajnali felébredés, éjfél és 3 óra között. Mindig arra gondoljatok, hogy nem kell a másik tettét megbocsátani, hiszen azzal megbántott benneteket, lelki sebeket ejtve rajtatok. De magának az embernek megbocsáthattok, ezzel saját felszabadulásotokat segítve. Igyekezzetek megérteni, hogy miért kerültetek abba a helyzetbe, mit tanított számotokra.



Ami még szintén nagyon fontos! Minden harag legmélyén megjelenik a saját magunkkal kapcsolatos düh érzése, amitől a legnehezebben szabadulunk meg.

Haragszunk tehetetlenségünk miatt, ezért nem tudjuk szeretni magunkat, de legtöbbször ez az érzés elbújik bennünk, nem is tudunk róla. Így ahelyett, hogy magunknak megbocsátanánk, bűnbakot keresünk, akire mutogathatunk, rosszabb esetben, szeretnénk őt legalább annyira szenvedni látni, mint magunkat. 

Azonban ez az érzés csak a mi szenvedésünket növeli, a másik ember ettől még teljesen jól érezheti magát, csakis a mi lelki harmóniánk rombolódik. Érdemes tehát minél hamarabb megszabadulni ezektől az önsors rontó érzésektől, és elsődlegesen saját magunknak megbocsátani.

2. Elfojtott harag, düh, bosszúvágy, irigység elengedése

Nagyon sok dühöt képesek vagyunk magunkban elfojtani, aminek oka gyermekkorunkban keresendő. Ha visszagondolunk arra az időszakra, vagy csak akár saját magunkra szülőként, mit tettünk, amikor gyermekünk hisztizett? Legtöbbször rászóltunk, ugye? Ahogy a mi szüleink is ránk szóltak, hogy ne hisztizzünk már, viselkedjünk rendesen. Pedig ez a mi esetünkben és saját gyermekünk esetében is, egyfajta belső feszültség kitombolása volt. A reakciók miatt viszont hajlamossá válhatott az ember arra, hogy megtanulja elfojtani a dühöt, ahelyett hogy valamilyen módon (másoknak nem ártva) kitombolná magából. Hiszen az elvárt rendes viselkedésbe nem tartoztak bele a dühkitörések.

Ahogy az első pontnál írtam a változás első lépése a megbocsájtás, ez segíti a következő lépést az elfojtott indulatok elengedését. Ha úgy érzitek, nehezen megy, akkor érdemes ezeket a feszültséget kitombolni magatokból. Ilyenkor jöhet a bokszzsák, vagy egy párna, amit addig üttök, amíg csak bírtok. Ezután már az elengedés, továbblépés is könnyebbé válik.

3. Ellenállás elengedése

Minden, amit ellenségnek tartunk és küzdünk ellene, az a mi energiánk által egyre nagyobbá és nagyobbá válik. 

Amikor úgy érezzük, hogy az egész világ összeesküdött ellenünk, akkor nézzünk magunkba, milyen harag tombol bennünk, aki a belső gyermekünket olyanná tette, mint egy dacos, hisztis kisgyermeket, aki szinte kirohanna a világból. 

Ne valami vagy valaki ellen küzdjünk, hanem valamiért, egy pozitív célért, és ekkor máris a pozitív lehetőségeket fogjuk erősíteni. Engedjétek el tehát az ellenállást, az akaromságot. 

A megoldást a megengedés fogja meghozni.

4. Engedd el a megfelelési vágyat

Amikor túlzottan mások elvárása szerint élünk, akkor egyre inkább fojtjuk el saját akaratunkat, ami miatt fokozódik belső gyermekünk elégedetlensége, és a saját dühünk is. 

Egyre inkább érezzük a bezártságot, a túlzott korlátozást, ami aztán megint csak meggondolatlan lépésekben, vagy dühkitörésben mutathatja meg magát.Azt kell felismernünk, hogy mi magunk állítjuk fel saját korlátainkat megfelelési vágyból. 

Elnyomjuk saját elképzeléseinket, mert félünk a kritikától, vagy úgy érezzük, ha nemet mondunk, akkor nem szeretnek bennünket. Mindenki megérdemli a feltétel nélküli szeretetet, még akkor is, ha más az elképzelése. 

Természetesen csapatmunkában egyeztetnünk kell az álláspontjainkat, és igyekezni megtalálni a kompromisszumos elképzeléseket, hogy mindenki elégedett legyen. De döntéseinket mindig a szeretetnek és elfogadásnak kell irányítani, nem ráerőltetve senkire az igazunkat és nem elfogadva a másik igazát egyetlen igazságnak. 

Ez az egyensúlyteremtés, ami akkor tud létrejönni, ha mi magunk is egyensúlyban vagyunk.

5. Korlátozónak érzitek párotokat, társatokat, barátaitokat?

A megoldás megint csak bennetek van, a másik ember csak társ a játszmában, és a bennetek működő önkorlátozás külvilági megtestesítője. Tehát ha változtatni akartok, akkor ezeket a saját korlátokat kell lebontanotok egészséges mértékűre, és kapcsolataitok is eszerint változnak majd.

Összefoglalásként nézzünk pár példát az időszak feladatára, mit is tudtok elengedni:

Ne legyetek türelmetlenek magatokkal szemben, lehet hogy elsőre nem sikerül minden romboló lelki méregtől megszabadulni. Ahhoz, hogy sikerüljön egyensúlyba kerülni, belső gyermeketeknek kell biztonságban éreznie magát. Tehát minden nap szánjatok magatokra időt, szeressétek és gondoskodjatok magatokról úgy, mint a saját gyermeketekről.