A vágy tárgya attól függ, mennyire szeretjük a másikat, és bizony a nők sokkal érzelmesebbek, mint a férfiak, ami teljesen normális. Így az sem meglepő, ha a nőket általánosságban sokkal jobban megviseli a szakítás.
De vajon miért nem tudjuk elengedni szakítás után párunkat?
A kérdést nem lehet leáltalánosítani, de az igazság az, hogy a többség bizony csak nehezen tud túllépni a szakítás után.
Természetesen nem az egy éjszakás, és pár randis találkozásokról van szó.
A kérdést MINDENKI felteszi magának szakítás után!
MIÉRT?
Az okokat nagyon nehéz elfogadni, már, ha meg tudjuk fogalmazni őket.
És itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ami magyarázatot adhat, miért nem tudunk túllépni a szakításon!
Minden megkérdőjeleződik!
Vajon valóban én voltam a hibás?
A kinézetem, a személyiségem, vagy mindkettő?
Mit tehet még? Miért nem voltam/vagyok elég jó?
Miért nem akarsz velem maradni?
Tulajdonképpen ez nem más, minthogy megkérdőjelezzük saját magunkat!
Figyelemre méltó, hogy az emberek többsége nem tudja kezelni a szakítást, és kétségbe vonja saját magát.
Nem is gondolna a másik oldalra, csak magukban keresik a hibát.
Pedig!
Létezik az érem másik oldala is!
Azok a tulajdonságok, melyeket addig valóban értékeltünk magunkban, büszkék voltunk rá, kétségbe vonjuk.
És jön a „min változtassak magamon”….
A „miért nem tudunk túllépni szakítás után” kérdésre a rövid válasz az, hogy azok nem tudnak többségében, akiknek alacsony az ÖNBECSÜLÉSÜK.
Az alacsony önbecsülésű emberek sokkal rosszabban viselik az elutasítást, ezt
tanulmányok is alátámasztják.
Hosszú időbe telhet, mire újra talpra állnak, függetlenül attól, hogy mennyi ideig voltak párjukkal.
Azok az emberek, akik magabiztosak, erősek, sokkal jobban kezelik a szakítás utáni időszakot.
Szakítás után fókuszáljunk magunkra, hessegessük el a „velem volt a baj” gondolatit, igyekezzünk ezt az időszakot arra használni, hogy megerősítsük önbecsülésünket, és felkészüljünk egy következő kapcsolatra, vagy arra, hogy volt barátunk felbukkan.
Ez egy tudatosan fejleszthető folyamat, ami nem megy egyik napról a másikra, de tanulhatunk előző kapcsolatainkból.
