Könnyen beindulhat tudattalanul is önmaguk, és egymás hibáztatása, okozhat ez önértékelési és kommunikációs problémákat és ez komoly terhet rakhat a párkapcsolatukra.
Ilyenkor tudatos odafigyelést és munkát igényel, sok párnak ugyanis kihívást jelent a feladat, hogy kapcsolatukat ne mérgezze meg, amiért nem jött a gyerek.
Hogyan élheti túl ezt a kapcsolat?
Gyászoljátok el. Ez egy hasonló gyászfolyamat lehet, mint egy gyermek elvesztése. Ez nem egy megfázás, amit pár nap alatt ki lehet aludni. Meg kell adni neki a teret és az időt. Elgyászolni azt, hogy nem lett és már nem is lesz…
Ne zárjatok be. A fájdalmas élmények után természetes, hogy egy ideig be akarunk zárkózni, vagy ki akarunk zárni mindent és mindenkit, ami vagy aki arra emlékeztet. Ez azonban csak rövidtávon működik, hosszútávon csak garantálja a fájdalom fennmaradását.
Az első és legfontosabb, hogy a fájdalom, a csalódás, és mindazon érzések, amik ezzel kapcsolatban kavarogni tudnak egy emberi pszichében teret kapjanak.
Nem lehet szőnyeg alá söpörni, ez nem egy egyszerű sértettség, ami magától elmúlik, mert minden nap ott lesz az emlékeztető, hogy nem lett gyerek. Pont azért amennyire fájdalmas, ezért fontos kezdeni a fájdalommal valamit.
Ideális esetben ebben egymás támaszai tudtok lenni, de megesik, hogy annyira nagy a fájdalom, hogy egy ideig ez még nem megy.
Ilyenkor keresni kell egy nagyon jó barátot, barátnőt, vagy pszichológust, aki előtt nem ciki felvállalni ezt.
Ahol nem kell tartani magad, aki előtt lehetsz gyenge, lehet akár hangosan zokogni.
Bocsátsatok meg. Van, hogy a hibáztatás nyílt, de van, hogy megbújik a felszín alatt. Így fontos, hogy őszinték legyünk magunkkal annyira, hogy felismerjük, ha hibáztatjuk magunkat, vagy a párunkat. Azért fontos az őszinteség, mert sokan próbálják ezt elhessegetni. „Nem fair őt hibáztatni, nem ő tehet róla”. „Nem akarom őt / magamat hibáztatni” stb.
A hibáztatás, nem fair, nem logikus, és nem akarattal működik, ellenben garantált lelki és kapcsolati méreg. Egy dolgot lehet tenni!
Megbocsájtani: magunknak, párunknak, és az életnek.
Nem ritka, hogy ez egyedül nem megy, vagy éveket venne igénybe, ilyenkor megint csak érdemes segítséget kérni.
Ne zárkózzatok el. Fontos, hogy a párotok előtt fájdalmatok ne legyen titok.
Gyakran megesik, hogy a párok a másik érzéseit akarják kímélni, mert tudják, hogy neki is nehéz, vagy netán szégyelli magát, magát hibáztatja stb.
De ha nem fejezzük ki az érzéseinket akkor azzal falat húzunk magunk és párunk közé. Ha először magunkban kell feldolgozni az élményeket, egyedül vagy segítséggel, az természetes lehet.
De a legtöbb kapcsolat megsínyli, ha ez pár napnál tovább tart. Így előbb vagy utóbb, ebben is szövetségessé kell válni.
Csak együtt lehet. Mivel a fájdalom eltarthat egy ideig, és a gyermek hiányával életetek végéig kell együtt élni. A kapcsolat csak akkor élheti túl, ha ezt együtt teszitek.
Ehhez elengedhetetlen, hogy beszéljetek erről, főleg a nehéz érzésekről, félelmekről, mindenről. Van, hogy ez nem megy, mert nem jönnek a szavak, vagy csak vagdalkozás lesz belőle, ilyenkor érdemes külső segítséget kérni. Ebben nem csak a pártanácsadás lehetősége értendő.
Nem vagytok egyedül a problémával. Sokan vannak sorstársaitok, akik megélték, túlélték ezt, és akikkel segíthettek egymásnak. A sorstársi közösségek nagy támaszt jelenthetnek.
Új élet. Egy új életet vártatok egy gyermek formájában, az nem jött, de ahhoz, hogy a kapcsolat túlélje ezt, nektek még egy új életet kell kezdeni.
Sokáig szinte minden a babaprojektről szólt. Most kell egy új cél. Egy új közös irány. Ám ez nem lehet pusztán egy nyaralás, vagy nagyobb ház.
Valami olyan célt érdemes kitűzni, ami túlmutat rajtatok.
A veszteségek feldolgozásának egyik kulcsa, ha valahogyan jóra tudjuk fordítani azt.
Rengeteg a sorsára hagyott árva gyermek, aki szerető szülőkről álmodik. Rengeteg a hátrányos helyzetű gyermek, akik felé jótékonykodás formájában adhattok abból, amit a saját gyermeketeknek nem adhattatok.
A törődést, a gondoskodást, szeretetet, vagy akár a tudásotok tapasztalataitok tovább adását megannyi formában gyakorolhatjátok számos helyzetben, ahol erre nagy szükség van a világban.
Tovább, és tovább. Mindez nyilván nem egyszerű és nem egyik napról a másikra történik, de ha a fájdalmas érzések megkapják a megfelelő teret. Ha nem zárkóztok be, és el egymás elől, ha külön-külön és együtt feldolgozzátok a veszteségeteket.
Ha megújítjátok a kapcsolatotokat, ha találtok valami új rajtatok túlmutató célt, és végső soron, ha nem mondotok le a kapcsolatotokról, hanem tesztek érte, akkor nem csak túlélheti a kapcsolat ezt, de idővel akár meg is erősödhet általa.
Tóth Dániel pszichológus
Megosztás 
