18

Figyelem! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Még nem vagyok 18 éves

Hogyan adjunk munkánknak értelmet?

Megosztás
Női lélek

“ Kétféle egyensúly létezik: azok, akik a munkát végzik, és azok, akik a hírnevet igénylik. Próbálj az első csoporthoz tartozni; ott kevésbé nagy a tülekedés.” (Gandhi)


A munka egyensúly. 

Ha értelmet adunk neki, helyes egyensúly. Lényünkből eredően cselekvők vagyunk. Itt nincs helye az erőszaknak, a görcsös ragaszkodásnak. Az igazi célok eléréséért folytatott küzdelem nem párosul ökölbe szorított kézzel. Az ököl az agresszió és erőnek ereje. Nyitott kézzel kell fogadnunk a pillanatokat, csakis akkor tapasztalhatjuk meg a nyugalmat és elkerülhetjük a kapzsivá válást.

A kapzsik örökké akarnak élni, legalábbis úgy tesznek. Félelemből gyűjtenek egyre többet és többet. A nyughatatlan munka nem szorgalom, nem lehet állandóan a munka igájába hajtani a fejünket. A szorgalomban végzett munkát kedvvel végezzük, nem okoz szívszorító fájdalmat (azaz szorongást). Abba tudjuk hagyni, hiszen nem félünk attól, hogy nem kapunk eleget. Nem alakul ki birtoklási vágyunk, tudunk pihenni és élvezzük a munkát. 

A szorgalmas él és folyamatosan élvezi munkája gyümölcsét. Nem él a majdani időnek, mert tudja, hogy nem jön el. Tudja, hogy nem élhet örökké, ezért tulajdonít oly nagy jelentőséget az élvezetre, a munka élvezetére, a szíve ritmusára...a jelen életre. Vajon hány emberről mondható ez el? 

Te, aki olvasod...beletartozol?

Más értelmezésben a munkánkkal örömöt kell közvetítenünk és továbbadnunk. Mit akarunk közölni az elvégzett feladatunk minőségével? Ha nem vagyunk erre képesek, miért végezzük az adott munkát? Erről jut eszembe egy budapesti étterem, ahol is több rendezvényen vettem részt. A pincérek gyakorlatilag mindenen meg voltak lepődve, de leginkább azon, hogy egyáltalán ott vagyok. Minek vagyok ott? Ez volt az arcukra írva. Mondanom sem kell, soha többet nem teszem be a lábam arra a helyre. 
  • Vajon ők mit közvetítenek az életükkel? 
  • Megízlelik az élet ízét? 
  • Tudatosan bánnak így a vendégekkel vagy a hangulatuk, érzelmi állapotuk ennyire befolyásolja őket? 

Alkotni születtünk

Alkotni születtünk a munkánkban (is). Valami olyat, ami általunk jön létre. Szeretjük a velünk dolgozó embereket, fontosak nekünk? Az élet érdemességét vajon közvetítem a rám bízott munkával? Rengeteg kérdés ez, mindez azért, mert sokunkban óriási kérdőjelek vannak munkánkat illetően. Harcolunk, rivalizálunk, magunk sem tudjuk miért. Csak azért, mert a másik szőkébb, esetleg vékonyabb, netán zöldebb a fűje. Mindennapi munkánkat másképp kell értelmezni és megélni. A szolgálaton van a hagsúly. Képesek vagyunk szolgálni embertársainkat és ezzel jobbá tenni egy kicsit a világot? Nem látjuk az irigységtől a lelket. Ha jelen lennénk abban, amit végzünk, akkor tudnánk, hogy milyen értékes az elvégzett munkánk. Persze van, hogy nem választhatjuk meg a munkánkat, de az elvégzendó feladat módja avagy a minősége csakis rajtunk áll.

Feladatunk ne a gyors elvégzés kukájában landoljon, mert így értelmetlenné válik számunkra. Egy ázsiai közmondás szerint ha sietsz, tégy egy kitérőt. Így időt nyerhetünk és a feladat valódi megoldására is szert tehetünk, és talán egy kreatívabb megoldásra is.
Sokan állítjuk azt, hogy stresszes a munkánk. Valóban? A munkánk? Nem mi? A stressz véleményem szerint lelki probléma. A saját erőnkből végzett munka kimeríthetetlenné tesz bennünket. A kiégést pedig mindig a hamis életminta teremti; az állandó tökéletességre való törekvésünk és az ebből fakadó félelmeink. A külső és belső lármáink állandó agyalásba kerget minket. 

Miért fontos?


Miért fontos, hogy örömünk legyen a munkánkban? Mert az önismeretünk egyik nagyon fontos állomása: képet ad képességeinkről, ugyanakkor kevésébé jó oldalainkról. Aki trehány a munkájában, annak a lelki világa is rendezetlen. Munkánk során korlátainkat is megtapasztalhatjuk. A düh és harag elkerülhetetlen, ami a sérülékeny pontjainkat illetve elnyomott szükségleteinket hivatottak feltárni.

Munkánk folyamán törekedjünk arra, hogy magunkkal is törődjünk. Máskülönben hogyan lehetnénk mások hasznára? Önmagunk felé is gyengédnek kell lennünk, hogy érezzük az életet. Ne gondoljuk azt, hogy csak mások felé kell tennünk, mert ekkor válik a munka frusztrálttá.
Ha vakon vetjük magunkat a munkába, akkor nem belső forrásból fakad. Teljesítményünknek semmi látszata nem lesz. A szívből végzett munka fantáziával és kreativitással ajándékoz meg minket, ami folyton frissen tartja az elménk.

Hajszolni a munkát önmagunk kényszerítése, hogy valami jó történjen velünk. A tavaszt is kivárjuk, mert eljön az ideje. Ahogy nekünk is várni kell megtanulni önmagunk felé, előkészíteni az utat, hogy aztán könnyebb legyen a haladás. Ahhoz, hogy növekedjünk, idő kell. Ha rövid idő alatt akarunk sikereket elérni, az el fog veszni. 

Munkánkat ne használjuk arra
, hogy mások fölé helyezzük magunkat, itt már az ego az úr. Csak önmagunk fontossága nem szolgálja az emberiséget, de nyilván ebben az esetben nem is ez a cél.


Ha azért teszünk mindent, hogy az emberek lássák, akkor facebook nyelven mondva like vadászok vagyunk. Keressük az emberek tiszteletét. Ha messzire akarok menni - márpedig messzire megyek -, akkor függőségnek nevezem. Mert mások visszaigazolásától és véleményétől függünk. Természetesen nem kell teljesen mentesíteni magunkat a dícséretektől, csak tudjuk viszonylagossá tenni az elismerés utáni vágyat.


Tehát hogyan adjunk munkánknak értelmet? 

Lehetőség szerint lelki tartásból végezzük, ne önző motivációból. Aki saját értékét akarja igazolni, az tulajdonképpen értéktelennek érzi magát, ezért soha sem fog aratni. Ne panaszkodjunk az elvégzendő feladat miatt, mert rögeszméssé tehet minket. A rutinos vagy monoton munka - ami nem igényel különösebb koncentrálást - is lehet szórakoztató, hiszen ilyenkor jobban tudok figyelni magamra. Felfoghatjuk egyfajta munkán belüli pihenésnek is.
A munkánk értelme tőlünk függ. A közben megteremtett atmoszférán van a hangsúly, ami beteggé tehet avagy motiválhat. Által formáljuk az életünket, alkotunk valamit. De nem uralja életünket! Találjuk meg saját mértékünket.   

Fésűs Veronika 



Megosztás


  • Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat

  • Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat

Női lélek

Hirdetés




Hirdetés




Te leszel az első! Ezt még senki nem olvasta!

Iratkozz fel, hogy ezek a cikkek eljussanak hozzád!

Meglepetéssel készülünk neked ünnepek alkalmával!
További információk

Hirdetés

Hirdetés



Népszerű cikkek