Ezen a csodás reggelen úgy döntöttünk, hogy Martonvásár látnivalóit vesszük szemügyre.
A városba érve elsőként a kastély felé vesszük az irányt. Az autóból kiszállva megpillantjuk a millenniumi emlékoszlopot. Az oszlop a kastélypark egy 2000-ben elpusztult fájának rönkjéből készült és Sasvári János fafaragómester munkáját dicséri.
A kastély parkjába érve megcsap a múlt szele. Visszarepülünk az időben és láthatjuk Mária Teréziát, aki Brunszvik Antalt grófi ranggal és martonvásári birtokkal ruházza fel. Brunszvik Antal majd fia virágzó gazdaságot teremtett.
A kastély köré családi földi paradicsomot álmodtak. A kastély 1773-75 között épült barokk stílusban. Mai külsejét az 1870-es években nyerte el, ekkor alakult igazi romantikus hangulatú kastéllyá.
Mivel Beethoven jó kapcsolatot ápolt a Brunszvik család hölgy tagjaival, így a XIX. században többször vendégeskedett a családnál. A nagy zeneszerző tisztelete jeléül az Appassionata című művét a család tagjainak ajánlotta.
Ma betérhetünk a Beethoven emlékmúzeumba, ahol láthatóak a levelezések, a művész és a család életével kapcsolatos iratok, a zeneszerző szoborportréja, arcképe és hajtincse.
A kastély a Brunszvik család után József Károly Lajos főherceg birtokába került, aki 1897-ben eladta Dreher Antal sörgyárosnak. A Dreher család birtokában maradt 1945-ig, amikor hadikórházzá alakították. Ma a Tudományos Akadémia fennhatósága alá tartozik.
A kastélytól elszakadva a parkban folytatjuk a sétát.
A park közepét uralja a csodálatos tó, melyet az 1800-as évek elején Brunszvik Ferenc építtetett, nagy szigettel a közepén. A parkban andalogva hatalmas fák vesznek körül minket és fület simogató madárcsicsergést hallgatunk. Amint a viaduktra érünk a tó, a legszebb oldalát mutatja.
A Szent László patak, mely végig kanyarog a parkon, halk csobogással kísér bennünket, míg mi a kis kőhidakon lépdelünk keresztül.
A tó túloldalára érve egy fahídon átjuthatunk a szigetre. Itt található a hatalmas Beethoven szobor, melyet a Dreher család emeltetett. A szigeten évente 3-szor Beethoven művei csendülnek fel az érdeklődő hallgatóság előtt. Ha már a szigeten járunk, ne hagyjuk ki a csodás mocsárciprust sem, mely lélegző gyökereivel igen meghatározó látványt mutat.
A szigetet elhagyva a tó túloldalán látható viadukt lenyűgöző látványt nyújt, amint tükröződik a tó felszínén.
A parkban járva mindenképp ajánlott megtekinteni az Óvoda Múzeumot, mely azért kapta itt a helyét, mert Brunszvik Teréz nevéhez fűződik. E nemes gondolkodású hölgy hozta létre az első Óvodát 1828-ban egész Magyarországon és Közép-Európában.
A kiállítási tárgyak között haladva megkapó dolgokat láthatunk, és ismét előjön gyermeki énünk. Vannak itt kézügyesség fejlesztő játékok, több funkciós bábfigurák, mesekönyvek és sorolhatnám napestig.
Érdekes elképzelni, amint régen apró kezek játszottak ezekkel a remekbeszabott játékokkal.
Ajánlani tudom a Temetőt is megtekinteni. Nehogy azt higgyétek, hogy a Temetőbe járás a hobbim, de ha régiségeket fedezhetünk fel, akkor szerintem megér egy sétát. Itt szemünk elé tárul a Dreher család neobizánci stílusban épült mauzóleuma, ahol a sörgyáros Dreher család tagjai nyugszanak. Szintén itt található a Brunszvik család mauzóleuma, melyet a XIX. század közepén emeltek klasszicista stílusba.
Nehéz szívvel, de lassan hazafelé indulunk. Azt hiszem ez a nap sokat adott számunkra.
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat