Megosztás 
Talán nem mondunk újat, amikor valaki a munkahelyén hónapok elteltével azon kapja magát, hogy szinte dupla annyit dolgozik, mint kezdetekkor. Viszont, egyes lepasszolt munkafolyamatok el nem végzése miatt, ami ráadásul nem is az ő munkaköre, rosszallóan tekintenek rá.
Mindenkinek más oka van arra, amikor elkezd olyan feladatokat is elvégezni a munkahelyén, melyek nem is neki lettek kiosztva, vagy csak besegít a munkatársaknak.
Csak akkor kapunk észbe, hogy ez hosszú távon sokszor visszafelé sülhet el, amikor már késő!
Nem az én feladatom, de eddig megoldottam, és most én vagyok a rossz, mert már nem végzem el?
A válasz sajnos sokszor igen erre a kérdésre.
Természetesen vannak olyan munkáltatók és vezető beosztásban dolgozók, akikre ez a jellem nem illik, de még mindig több olyan főnökkel találkozni, aki a válaszra igennel felel. Ezért nekünk kell okosabbnak lennünk.
Mert erre szoktattuk rá főnökeinket!
És amikor nem tudjuk már a tempót tartani, rosszallóan számon kérik.
Ez a mi felelősségünk, és nagyon meg kell gondolnunk, milyen munkafolyamatokat vállalunk el a kötelezőeken kívül, mert szorgalmunk nem mindig fizetődik ki. Sőt, a végén úgy állhatunk a szőnyeg szélén, mintha nem látnánk el a feladatunkat rendesen, és még nekünk kell magyarázkodnunk.
Figyelmet és pozitív visszajelzést vívjunk ki saját munkakörünkben.
Adjunk építő jellegű tanácsokat a szakterületünkön és munkakörünkön belül.
Minden munkáltató értékeli az olyan ötleteket, melyekkel időt lehet megspórolni, egyes munkafolyamatokat leegyszerűsíteni, hibafaktorok lehetőségét csökkenteni.
Lehetünk akármilyen intelligensek, és történhet bármi, sose a munkánkban keressünk megoldást problémáinkra. Hosszú távon ugyanis nem fenntartható ez az intenzitás, és bérezésünk sem fogja minden esetben munkamennyiségünket tükrözni, ami további feszültségekhez és elégedetlenséghez vezethet.
Könnyen sodródhatunk egy olyan szituációba, amikor igazságtalanul értékelhetnek minket negatívan, és előfordulhat, a végén annyira értéktelennek érezzük magunkat munkahelyünkön, hogy állást kell váltanunk. Ez nem mindig váltja be a hozzáfűzött reményeket. Ne sodorjuk magunkat kényszerhelyzetbe.
Csak annyi feladatot vállaljunk magunkra, amennyit folyamatosan, állandóan el tudunk végezni, még egy váratlan esemény bekövetkezte esetén is. Mindig legyünk tisztában kötelezően elvégzendő feladatainkkal.
Legyünk alaposak, és tájékozódjunk cégünkön belül az előrelépési lehetőségekről, és feltételeiről.
Amennyiben azt érezzük, hogy több van bennünk, mint amit jelenlegi munkáltatónk honorálni tud, egy magasabb szintű és bérezésű pozícióval, úgy lépnünk kell, de semmi képen nem a túlvállalás lesz a megoldás.
Megosztás
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat
