Megosztás 
Milyen lelki állapotban megyünk az állásinterjúra?
Senkinek nem jelent felüdülést egy interjú, még akkor sem, ha egy csodás állást pályáz meg.
Hiszen, izgulunk, idegesebbek vagyunk az átlagosnál.
Ilyenkor az ember hajlamos nem átgondolni válaszait, még akkor sem, amikor az interjú hangulata oldottabbá válik.
Mert tudatalattinkban ott motoszkál a kérdés, vagyon megkapjuk-e a várva várt nagy lehetőséget.
Minden interjúnak van egy része, amikor arra kérnek bennünket, hogy kötetlenül meséljünk magunkról.
Ilyenkor sem szabad fellélegeznünk, ugyanis, éppen egy elmesélt élményünk lehet az, ami miatt nem kapjuk meg az állást.
Legyen akármilyen családi viszonyunk, lelki állapotunk, bulis élményünk, csakis olyat meséljünk el, ami pozitív élménnyel zárul!
Az interjúztatók tökéletesen tisztában vannak vele, milyen hangulatváltások, helyzet oldások hatására, mennyire nyílnak meg az emberek, és ilyenkor „megfeledkeznek” magukról. Esetleg kikotyognak olyat is, amit nem kellene.
Témának válasszunk családi eseményeket, ha van családunkban házi kedvenc, esetleg előző/volt munkahelyünkön kifejezetten jó élményünk, ami akár egy csapatépítésen esett meg velünk.
Barátainkról is szót ejthetünk, ám csakis mértékkel.
Ne bonyolódjunk bele a mély részletekbe sem, és a túl hosszúra sikeredett előzmények sem szerencsések. Nem kell visszamennünk Ádámig és Éváig.
Még otthon, nyugodt körülmények között ragadjunk papírt, amire felírjuk közelmúltban átélt pozitív élményeinket.
Nem érdemes füllenteni, mert Murphy törvénye szerint, a szemben ülő kérdező járt már azon a helyen, esetleg közös ismerőst találunk vele, aki nem tudja majd igazolni elmondásunkat.
Csakis őszintén érdemes.
Nem véletlenül hagytam a végére ezt a részletet, bár az első sorokat érdemelte volna, ha cikkem nem arról szólna, hogyan adjunk magunkról pozitív képet.
De ettől függetlenül fontosnak tartom a siránkozás részt is megemlíteni, ugyanis nagyon sokan kiöntik lelküket az interjúztatónak, akit elárasztanak sirámaikkal.
Ez legalább annyira ront esélyeinken, mintha nem lenne meg a megfelelő végzettségünk az adott pozícióhoz.
Tisztában vagyok vele, és az interjúztatók is, hogy lelkileg hatalmas terhet jelent, megkapjuk-e az állást vagy sem.
De tulajdonképpen ez is egyfajta szűrő, ami arról szól, mennyire tudunk uralkodni magunkon, mennyire bírjuk a stressz helyzeteket.
Igen, stresszhelyzetnek minősül, amikor nem beszélhetünk valamiről, ami nagyon is kikívánkozik belőlünk.
Van, akinek ez nagy önmegtartóztatást jelent, van, aki amúgy sem szeret előéletéről beszélni.
Előző munkáltatónkat szidni, rossz színben feltüntetni, akár előző interjú élményeinkről beszélni.
Amint ezekbe a témákba belemélyednénk, jusson eszünkbe, aki velünk szemben fog ülni, pontosan tisztában van a munkajoggal, pszichológiai kérdésekkel, és ott mi nem győzhetünk.
Megosztás
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat
