Megosztás 
Többen arra gondolhatnak, most elkezdem felsorolni, milyen területeken, milyen szakmai hozzáértésre van szükség, ha valaki jó tanácsadó szeretne lenni.
Ám ez a cikkem most arról fog szólni, hogyan legyünk úrrá ingerültségünkön munkahelyünkön, és hogyan játszhatjuk meg rossz lapjainkat is.
Nem ki, hanem mi a helyes megfogalmazása a rossz tanácsadónak, ami nem más, mint a düh.
A düh fogalmával mindenki tisztában van, sőt még át is élte életében legalább egyszer, ha nem többször.
A kérdés csak az, mennyire tudjuk helyén kezelni ezeket a felfokozott pillanatokat.
Hányszor fordult elő életünkben, olyan pillanat, amikor olyat mondtunk, vagy tettünk, amit megbántunk?
Hányszor mondtuk eddigi munkánk során, hogy ezt nem tettem volna meg, ha nem durran el az agyam!
„Ezt nem így kellett volna csinálni, de egyszerűen nem láttam a dühtől, és nem tudtam gondolkodni.”
A válasz nagyon egyszerű.
Olyan vérnyomás emelkedés és adrenalin szint növekedés veszi kezdetét, ami nagyon sok szervünkre kihat, többek között, központi idegrendszerünkre.
És éppen ez a legsérülékenyebb terület abban a helyzetben, amibe éppen kerültünk, és gondolkodnunk kellene.
Nem csoda, ha ilyenkor nem megy.
Ha nem készültünk fel mentálisan (gondolatilag), és nem vérteztük fel magunkat kellő információmennyiséggel, akkor semmit!
Mit tehetünk?
Kétfázisú a megoldás ellenszere.
Gondolkodásunkat át kell állítanunk, és kritikus helyzetekben meg kell tanulnunk számolni magunkban.
Ilyenkor az a legjobb védekezés, ha első pillanatban nem mondunk semmit, pláne nem meggondolatlanul, vagdalkozva.
Másik komponense a megoldásnak az információ, amiről sokan tudják már olvasóim közül, hogy hatalom, és nagy kincs.
Azért kell informálódnunk szakterületünkön belül, és munkatársaink körében is, mert egy kritikus szituációban csak kész érvekkel őrizhetjük meg nyugalmunkat, még akkor is, amikor partnerünket szétveti a düh.
Mert hiába nem tudjuk meggyőzni az igazunkról, és hiába ellenkezik, nekünk van biztonságérzetünk, mert van információnk, tudásunk.
Tehát nyugodtan kijelenthetjük: információ/tudás=biztonságérzet
Nem szép dolog, de mégis esetenként éppen partnerünk dühéből profitálhatunk a legtöbbet, hiszen ő nem tud reálisan gondolkodni, és előfordulhat, megoszt belünk olyan információkat, amit ugyan nem szeretett volna, de elszólta magát.
Okos ember más kárán, buta ember, sajátján…
Fontosnak érzem még megosztani olvasóimmal, hogy a hallgatás nem feltétlenül jelenti a visszavonulót, és ismételten egy mondással élve „Hallgatni néha aranyat ér.”
Nagyon megszólalnánk? Kérdeznénk az adott pillanatban a beszélgetéssel kapcsolatban valamit? Közbevágnánk, mert igazságérzetünk felülkerekedik?
Ne tegyük! Várjunk 3-5 másodpercet, és nézzük meg, mi fog történni.
Elárulom. Kérdezésünk nélkül is hozzá fogunk jutni a válaszhoz, mert valaki környezetünkben biztosan nem tudja megállni, hogy ne kérdezzen.
Ez egy gyakorlat és lehet elemezni, és szituációkat sorolni, mikor lehet ez aktuális.
Rögtön tudni fogjuk, mikor nem kell megszólalnunk.
Egy biztos, nincsen olyan értekezlet, ahonnan kollégánk egyike ne dühösen, ingerülten jönne ki.
Szemlélődjünk, gyakoroljunk!
B.O.
Megosztás
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat
