A filmet kilenc Oscar-díjra jelölték,és ebből négy szobrot haza is vihetett, köztük a legjobb filmnek járó díjat is. Mindezek mellett viszont egy elég bonyolult filmről van szó.
Riggan Thompson egy kiöregedett színész, aki egyszer még a fénykorában egy akcióhőst alakított egy trilógiában. Amennyi ideig sikerült neki addig szörfözött ennek a sikernek a hullámain. Most a saját színdarabját írta meg, rendezi, és szerepel is benne. B kategóriás színészekkel próbál átütő sikert elérni a Broadway-en. Majd megjelenik Mike, aki hozza magával a hírnevet, és a rengeteg problémát, viszont így van esély a sikerre.
Riggan időnként hallja Birdman hangát a fejében, aki képes elég szépen kioktatni, és a csúnya szavak teljes tárházát ismeri, amiket leginkább kötőszavaknak használ… Ilyenkor a fickó azt képzeli, hogy különleges szuperereje van… Nem tudom, hogy a csávó pusztán ketyós, vagy non-stop drogozik, de az is lehet, hogy a tudatba őrült bele, hogy már nem sikeres.
Szóval nem nagyon akar menni neki ez a színházas dolog sem, és bár itt van a híres Mike, azon kívül, hogy mindent tönkretesz nem túl sok mindent csinál. Persze nagyszerűen improvizál, és a színpadon önmaga, egyébként az élet összes többi helyzetében játszik szerepet…
Riggan a családjával egyáltalán nem foglalkozik. A feleségével már régen külön vannak, a lánya pedig nem régen jött ki az elvonóról, és azzal támogatja, hogy asszisztensének fogadja és nulla-huszonnégyben pattogtatja, és persze elvárja tőle, hogy támogassa, és megerősítse az önbizalmát.
Aztán Riggan körberepüli a fél várost, és nagyon elszánt lesz. Ez a jelenet nekem kb sehogyan sem passzolt a filmbe, főleg, hogy a fickó másnaposan ébred egy kapualjban, majd jön Birdman és minden megváltozik. Az egész jelenetből annyit lehet leszűrni, hogy az embereknek nem a régi dráma kell, hanem az akció és a vér a színpadon…
Végül a Times kritikusával is úgy összeveszik a premier estéjén, hogy minimális az esély arra, hogy ez a színdarab életképes maradjon. Szerencsétlen fickót a Birdman jól feltuningolja a fejében, és addig mondja neki az okosságokat, míg Riggan a kellékpisztoly helyett egy igazival megy fel a színpadra, és megadja a közönségnek a vért, amire vágynak…
A vége talán még az egész filmnél is sokkal őrültebb. A fickó a kórház ablakából nézi a madarakat, majd maga is kimászik. Visszajön, a szobába a lánya felnéz, és elmosolyodik…. Lehet, hogy ezeknek a mögöttesnél, mögöttesebb tartalma van, vagy csak az én lelkem nem volt erre nyitott, de a végét totál nem értettem…
Összeségében a küzdelem, és a munka, a siker érdekében lenyűgöző, az más kérdés, hogy minden második szó, káromkodás volt ebben a mélyenszántó alkotásban. A Másnaposok filmből ismert Zach Galifianakis az ügyvéd szerepében rettentően hiteltelen volt, az egész karakter sokkal jobban passzolt a vígjátékok világába…
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat