Megosztás 
Anya csak egy van, tartja a mondás.
De nagyanya?
Az jó esetben kettő, de elvált szülők esetén ez lehet három, vagy négy is, és ők mindannyian részt kérnek az unoka életéből.
A baba érkezésével az addigi szerepek megváltoznak.
Aki eddig anya vagy anyós volt, az egy csapásra nagymama is lesz, és a lány/meny pedig anyává válik. Azért említem csak a család női tagjait, mert alapvetően ők játszanak szerepet a gyereknevelésben, az első időkben mindenképpen. Néha nagyon nehéz ez az átállás.
Főleg az első gyereknél, illetve unokánál lehet szükség a határok kijelölésére, illetve akkor, ha egy (esetleg kettő…) irányító anya és/vagy anyós van a családban. Az újdonsült szülőknek ezekkel is szükséges foglalkozniuk, mégpedig úgy, hogy közös nevezőre jutva, egymás mellett állva tudják képviselni az álláspontjukat. Ha előre nem is látják, de a baba megszületése után mindenképpen terítékre kerülnek a következő témák: ki, mikor és milyen sűrűn jöjjön látogatóba, kinek a segítségét, tanácsait szeretnék el- és megfogadni, egyáltalán, engednek-e beleszólást a nevelésbe, vagy szeretnék teljesen maguk kitapasztalni, milyen is a szülővé válás. Többféle érdek és vélemény kerülhet összeütközésbe. A nagymamajelöltek alig várják, hogy „tét nélkül” kényeztethessék az unokát, az anyukák azonban szeretnének mindent már elsőre jól csinálni, nem „elrontani” a babát és körülötte a dolgokat.
Nagyon sok feszültségforrás származhat ezekből a tisztázatlan helyzetekből, és azt gondolom, hogy a kisbaba körüli napi teendők éppen elég energiát igényelnek ahhoz, hogy ne maradjon felesleges erőforrás arra, hogy esetleg meg kelljen még harcolni a nagyszülőkkel is bizonyos „előjogokért”.
Előbb-utóbb úgyis bekerülnek a nagyszülők a gyermek életébe, hiszen az anyának is vissza kell mennie dolgozni, legkésőbb a harmadik életév betöltésekor, és sajnos elkerülhetetlen az egy hét ovi – két hét betegség játék, hiszen az óvodai közösségben terjengő mikroorganizmusokhoz idő, míg a kicsi szervezete hozzászokik. A legtöbb munkáltató nem tolerálja túlzottan, ha a frissen munkába állt anya többet van táppénzen, mint a munkahelyén, így ahol csak lehetséges, a nagymamák lépnek elő fő betegápolókként. Ezért is jó, ha már a legelején ki tudunk alakítani egy rendszert, ha mindenki megtalálja a maga helyét az új struktúrában, így az anya sem fog idegeskedni, hogy jaj, mit „művel” otthon a gyerekkel a nagymama, hiszen épp elég rossz érzést ad egy anyának az, ha nem lehet a beteg gyereke mellett. Nem mellesleg, a gyerekek tökéletesen tudják, hogy kinél meddig mehetnek el, hol lehet egy kicsit tovább nyújtani a kötelet, hol pedig nem, és képesek pillanatok alatt átállni egyik üzemmódról a másikra.
Nagyon fontos alapelv, hogy bármilyen helyzet kialakításáról legyen is szó, tartsuk tiszteletben a másik határait, illetve ugyanezt a tiszteletet követeljük meg a másik féltől is felénk, így nem lesznek kérdőjelek, hamar megoldást fogunk találni a legtöbb problémára.
Minden kanyart és buktatót úgysem tudunk előre kivédeni, de ez rendjén is van, hiszen akkor csak „unatkoznánk”, nem lenne szükségünk a folyamatos megújulás képességére, a problémamegoldó énünk meg csak szundikálna életünk végéig.
Fogadjuk el, hogy ha a nagyszülőknél van, ott mindig egy kicsit más lesz a rendszer, de a gyermeknek (nem csak a személyiségfejlődéshez, hanem az érzelmi fejlődéséhez is ) nagy szüksége van a nagyszüleire is. Mi azonban legyünk következetesek az általunk képviselt elveinkhez, a magatartásunkkal mutassunk példát neki, így a gyermekünk is azt fogja megtanulni és alkalmazni, az lesz számára is a természetes, amit mi közvetítünk feléje.
Megosztás
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat
