Megosztás 
Amikor a növénytermesztés és állattenyésztés már ételfelesleget biztosít, amit tárolni kell és a letelepedett életforma helyet ad a tároláshoz akkor szükségszerűvé vált a fazekasság létrejötte i.e. 8000 körül.
A fazekasság égetett agyagból használati tárgyak előállításával foglalkozó ősi mesterség.
Kutatások és régészeti leletek bizonyítják, hogy az itt élő avarság és a szláv lakosság által készített edényeket használta kezdetben a letelepedő magyarság, majd a szlávoktól tanulták meg a mesterséget.
Magyarországon a fazekas központok főként ott alakultak ki ahol a megfelelő alapanyag, az agyag bőségesen rendelkezésre állt. Ilyen központok voltak például a Dunántúlon – Siklós, Veszprém, Csákvár. Az Alföldön – Mezőcsát, Kalocsa, Szentes és a Felvidéken – Sárospatak, Bélapátfalva és Hollóháza.
Az agyagot a fazekas kitermelte, majd meggyúrta, szűrte és többszöri tisztítás után vízzel összekeverte. Ezután ládákban tárolva a vizet elpárologtatták belőle. Az ily módon megszikkadt agyagot kockákra vágva a műhelybe vitték, ahol ismét tisztították, gyúrták, taposták, hogy minél rugalmasabbá váljék. Végül a készítendő edény nagyságának megfelelő darabokra vágták.
A kerámiák fazekak, bögrék, korsók a középkorban felrakással, hurkatechnikával készültek. Kidolgozásuk elnagyolt, vagy teljesen dísztelenek vagy festett csíkokkal, karcolással illetve félkörökkel díszítettek. A leg jellegzetesebb edénytípus az alföldi cserépüst.
A 14. század végétől nagy fejlődés következett be a fazekasság történetében. Az álló tengelyű lábkorong használatával a fazekasok nagyobb mennyiségű és jobb minőségű árut tudtak előállítani. Ezt bizonyítja a fennmaradt edények simább felülete és vékonyabb fala.
Az edényeket korongon formázzák majd szikkadás után engóbozzák, (engób: agyagásványt tartalmazó természetes színezőanyag) mártva vagy öntve és a díszítményekkel látják el. A díszítés történhet írókával, ecsettel vagy a felület karcolásával illetve domborműves alakítással. A megszáradt edényeket gyengén kiégetik, majd a második, erősebb égetés előtt rakják rá a mázat. A mázas égetés oxidációs atmoszférában történik, míg a fekete kerámiák előállításának módja ennek ellentéte a redukciós égetés melyet az égetés utolsó fázisában oxigénelvonással idéznek elő. Az ólomoxid tartalmú transzparens fazekas máz színét a beletett fémoxidok adják: sárga máz (vas-oxiddal), kék (kobalt-oxiddal) hozható létre.
A hétköznapi használatra nagy mennyiségben fazekasaink által készített edényeket folyóedényeknek nevezzük, míg a rendelésre vagy ajándéknak szánt edények mindig egyedileg készültek. Az egyedi készítésű edényeken a karcolás mellett a másik jellegzetes díszítésmód a domborműves díszítés.
A török hódoltság idején a Közel-Kelet évezredes kerámia kultúrájának hagyományait vettük át. Így a csőszerűen kiképzett fül a cseccsel (amely az ivást segítette), illetve a díszítési technikák, mint a fehér alapú kerámiadíszítés.
Maga a mester építette az égető kemencét. Csonka kúp formájú, kör alakú építmény a kemence. Az alján lévő nyíláson át fűtik, és az oldalán lévő nyíláson keresztül rakják fel az edényeket. Az égetés folyamán ezt a nyílást betapasztják és a felső nyíláson át távozik a füst. A kemencében 900 °C-on történik az égetés. A máz nélküli edényeket ezzel az égetéssel készítik. A második égetés előtt kerül a máz az edényekre. Mázasan az edényeket ismét kiégetik csak rövidebb ideig, de szintén magas hőfokon. A legutolsó égetés előtt a vízállóságot biztosító színtelen átlátszó fényes máz kerül még az edényekre.
A mesterséget kezdetben a hűbéri birtokok jobbágyiparosai űzték, majd pedig elsősorban a városi, mezővárosi céhekbe tömörülő, kizárólag ipari-kereskedelmi tevékenységet űző mesterek.
A fazekasmester nem művelt földet, mert oly sok munkát kellett elvégeznie. A családtagok segítettek vásárra szállítani és árusítani a termékeket. A cserépedény törékenysége biztosította a kereslet folyamatosságát.
Formában és díszítésben tájegységenként különböző sajátosságok alakultak ki. Készültek például ember alakú butykosok, miska és csalikancsók.
Játék is készült cserépből, mint például a cserépfütyülő vagy körtemuzsika. Tréfás kedvű mesteremberek pedig szívesen készítettek csalikancsót, amit ha nem ismer az ember, hamar a nyakába öntheti a vizet a szája helyett.
Megosztás
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat
