Tudom, hogy kéne, de nem mesélek a gyerekemnek

Számos alkalommal halljuk ezt a mondatot kisgyermekes szülőktől.

Ez a cikk azért született, hogy biztassuk őket, meséljenek gyermeküknek akkor is, ha nem érzik elég jónak magukat.

Később az is kiderül, miért gondoljuk így.

Ma két pedagógus kollégámmal rajzokat zsűriztünk, amelyet óvodás és kisiskolás gyerekek készítettek kedvenc meséikről. A rajzok nézegetése közben beszélgettünk, többek között a meséről és mesélésről is. „Tegnap huszonéves fiataloknak meséltem, és amikor megkérdeztem őket, hogy milyen emlékük van a mesékről, gyakorlatilag alig tudtak valamit felidézni. Azt mondták, ők már inkább csak rajzfilmeket néztek, nem igazán meséltek nekik” – hangzott az egyik kolléganőmtől. Valahonnan innen indult tapasztalataink megosztása, amely ezt a cikket is ihlette.

Beszélgetésünk közben egyik történet jött a másik után, amelyekben a mesélés fontossága került előtérbe, és azon töprengtünk, hogy vajon miért félnek a szülők a mesemondástól. Egy alkalommal ezt monda nekünk egy kisgyermekes anyuka: „Sokkal jobb, ha a YouTube-on nézi meg a kisfiam a neki való meséket, mert én nem tudok neki mesélni, nem hangsúlyozok szépen, és úgysem olyan érdekes a könyv, mint a film.” Gondolhatjuk, hogy néhányan talán kényelmi okokból kifogásokat gyártanak, hiszen tudjuk, a háztartás és a munka már önmagában óriási megterhelés, és sokszor a nap végére, mire a gyermekünkkel lehetünk, már valóban nagyon fáradtak vagyunk. A kollégáimmal azonban azt gondoljuk, sokszor nem a kényelem, hanem a valódi bizonytalanság áll mindezek mögött, a szülők nem tartják elég jónak magukat. Pedig gyermekeiknek ők elég jók, sőt…

A LEGJOBBAK!

Miért tartjuk fontosnak a mesélést?

A napokban sokan osztották meg a közösségi médiában azt a cikket, amely a 35 ajándékot sorol fel, amelyet gyermekünknek adhatunk. Ebben három olyan pont van, amely kifejezetten kapcsolható ehhez a témához. Az egyik az osztatlan figyelem. Amikor mesét mondunk gyermekünknek, azt az időt neki ajándékozzuk, hiszen közben nem foglalkozunk mással, nem nyomkodjuk a telefonunkat, nem hívjuk az egyik barátnőnket, nem főzünk, nem mosunk stb.

Második ajándék - Képzelőerő

A második ajándék a képzelőerő. Amikor a gyermek mesét hallgat, akkor belső képeket alkot, elképzeli a történetet. Ezzel fejlesztjük fantáziáját. A látott mese ezt a funkciót nem tölti be, ezért nem jó ötlet a mesemondást videóval helyettesíteni.

Harmadik ajándék - Fizikai kontaktus

A harmadik ajándék, amelyet kiemelnék, az, hogy ültessük ölünkbe gyermekünket, és úgy olvassunk neki mesét, beszélgessünk vele. A fizikai kontaktus erősíti a köteléket szülő és gyermek között. A gyermek megnyugszik, biztonságban érzi magát, amely hosszú távon segíti őt a nehéz helyzetekkel való megküzdésben.

Az a néhány perc...

Hidd el, a gyermeked nem fog reklamálni, hogy nem úgy hangsúlyozol, ahogy tankönyv szerint kellene. Neki sokkal fontosabb, hogy az a néhány perc csak az övé, csak rá szánod, hogy NEKI mesét olvass, vagy mondj. Ha az öledbe ülteted, és együtt lapozzátok a könyvet, az is szép zárása a napnak. Fejből is nyugodtan mondj mesét, amit épp ott találsz ki, még az is lehet, hogy ő is bekapcsolódik, és közösen szövitek tovább a mese szálát. Jó gyakorlat lehet, ha eleve megbeszélitek, hogy elkezded, ő folytatja, aztán újra te következel, majd ő, és így tovább. Remek szórakozás lesz így a közös mesélés, és meglepődsz majd, milyen érdekes és színes a gyermeked fantáziavilága.

Kellemes mesélést kívánok!

 

Zsótér Boglárka

alapító

Pompás Napok – Játék Mese Tánc

Pompás Napok

Ajánlott cikkek a témában:

Mesét mondani, mesét hallgatni öröm

Macskacicó varázsos hatása

A mese varázsa kisgyermek és felnőtt korban

Pompás Napok közösség

Címkék: gyereknevelés mesével meseolvasás gyerekfejlesztés gyógypedagógia
Tetszett? Itt kifejezheted
Ne csak a Facebookon ->
Még ez is érdekes: