A SZEXUÁLIS VONZERŐ TITKAI (18+)

Amikor gőzerővel szexológusnak készültem ez volt a szakdolgozatom címe.

Még TDK versenyen is rész vettem vele, előadást tartottam róla, és amellett, hogy 3. helyezett lettem, még a közönségdíjat is bezsebeltem. 

A szakdolgozatom mind a mai napig itt virít a polcomon, szép vörös bőrbe kötve (a feketét nem találtam megfelelőnek ehhez a témához.

Persze a szakdolgozathoz kutatni is kellett, és én bőszen belevetettem magam a témába, ábrákat, grafikonokat, kérdőíveket készítettem, elemeztem. Alapvetően nem lett rossz a dolog, de megmondom őszintén már akkor is éreztem, hogy a lényeget igazából nem írhatom bele, hisz nem mérhető, tudományosan nem bizonyítható. Viszont most már senki sem osztályoz, ezért elmondom mire jöttem rá valójában…

Sokfélék vagyunk és sok dolgot találhatunk szexinek…nyilván ezekből sok szempont vonatkozik a külső megjelenésre, sőt manapság – a média hatására - szinte csak azzal azonosítjuk…belénk van tukmálva, hogy a létező legszexibb az a mű haj-műmell-műszempilla-műköröm-és a műszáj de csakis csücsörítve…

Én nem szeretnék ebbe belekötni, szerintem a férfiak tudják mit csinálnak.

Engedjétek meg, hogy magamhoz hűen inkább a lelki oldalt elemezzem ki…

Ehhez először mesélnem kell egy pszichológiai jelenségről, amit úgy hívünk, hogy ÁRNYÉK.

Árnyék

Ez az árnyék – szokták árnyékszemélyiségnek is hívni, mert olyan, mintha egy külön akaratú lény lenne bennünk – okozza minden galibánkat az életben.

Mi ez az árnyék és mit tartalmaz?

  • *Olyan lelki, érzelmi tartalmakat, melyek elvesztek a tudatunkból, vagy sohasem értek a tudatunk felszínére.
  • *Olyan dolgokat, amik nem voltak illendőek a családunkban, amit értéktelennek és rossznak bélyegeztek a szüleink.
  • *Benne van, ami egykor annyira fájt, hogy elfojtottuk vagy el akartuk felejteni.
  • *Olyan lelki sebek, amiket sohasem értettünk meg, sohasem fogadtunk el és sohasem gyógyítottunk meg.
  • *Minden, amit sohasem mertünk felvállalni, amit nem engedünk meg magunknak.
  • *Minden, amit veszélyesnek ítélünk, mert a környezetünk rosszallását váltotta ki, és amit tudatosan nem akarunk elismerni.

Szép kis lista, nem?

DE!

Benne vannak a még kihasználatlan erőtartalékok, rengeteg kibontakozásra törekvő életerő, és egy rakás mással még meg nem osztott szeretet.

 

Az árnyékról összességében elmondható, hogy egyszerre személyes és egyetemes. A szégyen és a bűntudat hozza létre, de hogy kiben mi váltja ki ezt az érzést az már egyrészt egyéni, másrészt nagyon is függ a közegtől, amiben felnövünk.

Két dolog azonban biztos: egyrészt bármit is raktározunk el benne az eltorzul, másrészt attól hogy elrejtjük még nem pusztítjuk el.  A soha meg nem élt erő és vágy, a tiltott ösztönök és késztetések átváltoztak agresszióvá, szégyenérzetté, tehetetlenséggé és gyűlöletté, és végső soron azért ítéljük negatívnak önmagunkban, mert nem tudunk visszaemlékezni az egykori pozitív töltetére. Ugyanakkor hírt adnak magukról folyamatosan, és amikor kitörnek, akkor senki nem szeret a közelünkben lenni.

Nagyon erősen érezhető dühöt, fájdalmat, tehetetlenséget, bűntudatot vagy félelmet váltanak ki belőlünk ezek az árnyékenergiák. Ezeket persze legtöbbször kivetítjük, és másokat vádolunk az érzéseinkért. Akkor persze megmozdul a másik árnyéka is és jön a haddelhadd …Megoldás nincs, mert tulajdonképpen ezekben a konfliktusokban a romboló öngyűlölet tükröződik vissza…Győzhetünk vagy veszíthetünk a külvilágban az árnyékenergiák akkor is minket pusztítanak…

Az árnyék tulajdonképpen pontosan az ellentéte annak amilyenek lenni szeretnénk, amilyennek hisszük magunkat. Ez azért ironikus ám! Olyanok vagyunk belül, amit a legjobban elutasítunk kívül…Ha különösen tudatos pillanatainkban megfigyeljük az azokhoz fűződő viszonyunkat, akik az árnyékunkat képviselik, akkor észrevehetjük, hogy tulajdonképpen irigyek vagy féltékenyek vagyunk rájuk, hisz pontosan az hiányzik belőlünk, ami árnyékunk képviselőjében megvan.

Mielőtt felhördülnétek azért elmondom, hogy nem PONT AZ, de szimbolikusan, esszenciájában ott van, abban biztos lehetsz. Minél dühödtebb tiltakozást vált ki belőled annál inkább.

Tehát engedélyeznünk kell magunknak bizonyos tulajdonságokat, de nem arról van szó, hogy pontosan olyanná kell válnunk…Csak fogadjuk el, hogy ez is a lényünk része. Hatalmas öncsalásban él, aki azt mondja, hogy ő sohasem manipulál, sosem hazudik, mindig mindenkit szeret, mindenkivel elfogadó, nincs gyűlölet a szívében, nem utasít el senkit, mindig mindenkivel kedves, segítőkész és megértő. Na persze…

A legjobbat akkor teszed magaddal, ha megfigyelsz valakit, aki az idegeidre megy, és felteszed a kérdést:

„Mi az, ami ennek az embernek az életében megvan és amit én is szeretnék? Mit enged meg magának ez az ember, amit én nem engedélyezek magamnak? Mitől szabad ez az ember és mitől vagyok én fogoly?”

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor az ezekre a kérdésekre adott válaszok felfedhetik legmélyebb vágyainkat –tehát az egykori legnagyobb erényeinket. Olyan dolgokat találhatunk, amikkel egykor rendelkeztünk, csak hatásukra történt velünk valami rossz, és eldugtuk. Ez legtöbbször egyébként az egész családunkból hiányzik, de ha visszafogadjuk önmagunkba nagy erővel gazdagodhatunk.

 

Most lehet, hogy azt mondod:

oké, ez szép és jó, de mi köze a szexuális vonzerőhöz?

Elmondom. És egyúttal választ is adok arra a férfiak által sokszor nekem szegezett kérdésre, hogy ugyan mondjam már meg, hogy a nőknek miért a rossz fiúk kellenek?

Azért, mert szexuálisan az vonzó, akiben van egy kis rosszaság. Ez nőkre, férfiakra egyaránt vonatkozik, bár sok férfi beleesik abba a csapdába, hogy a rosszaságot összekeveri az olcsósággal. Ilyenkor a saját bőrén tapasztalja meg, hogy mi is a különbség, és ez nagyon fájdalmas tud lenni nekik. Férfiak! A „rossz lány” és az „olcsó lány” nem ugyanaz a kategória! Ti rossz lányt kerestek – jogosan – akkor ne érjétek be olcsóval…

„Rossz” pedig az, aki elfogadja az árnyékát. Tudatosan vagy öntudatlanul, de nem dugdossa tovább, hanem a tudata felszínére hozza az elrejtett tartalmakat.

Milyen az ilyen ember?

Az árnyék elfogadása olyan mértékű önelfogadást eredményez, hogy önbizalma az egekbe szökik. Ugyanakkor nincs nagy arca, hiszen pontosan ismeri és elismeri a gyengeségeit, és ettől kialakul benne az igazi, nemes értelemben vett alázat. Nincsenek görcsei, nem akar semmit sem leplezni, és nem fél mániákusan attól, hogy megsebzik. Nem él folytonos figyelésben, hogy ki mikor fogja megbántani, nem sértődik meg állandóan, és nem tekeredik görcsbe a folytonos önvédelemtől.  Mivel saját „rosszaságát” elfogadja, képes elfogadni másét is elvárások nélkül. Hatalmasakat és szívből jövőeket tud nevetni önmagán és a világon is. Egész lényét áthatja egyfajta pajkos derű, ami mindenkire sugárzik.

Ez persze az ideális. Ennek vannak fokozatai, de ahogy haladunk a folyamatban előre, úgy hullanak le a görcsök és álarcok. Az az arc pedig, aki az álarcok mögül előbukkan – valódi énünk - ellenállhatatlan.

Ha megszeretjük és elfogadjuk (vélt) gyengeségeinket akkor nem kell már görcsösen takargatnunk tovább őket. Nyugodtan lehetünk önmagunk, és azt fogjuk tapasztalni, hogy az emberek keresni fogják a társaságunkat. Egy önmagát elfogadó ember társasága rendkívül felszabadító, mert mentes a manipulációtól és a hétköznapi, kicsinyes játszmáktól. Nem akar folyton jó benyomást tenni ránk és nem koldul csodálatot. Nem igáz le, és nincs folyton magával elfoglalva. Derűs, könnyed és szeretetteli légkör öleli át, és egyfajta örök fiatalság, kortalanság lengi körül.

Még egy fontos tudnivaló: nem csupán a fájdalmas érzéseket temettük el az árnyékba, hanem az öröm elől is igyekszünk elmenekülni. Ijesztőnek tűnik számunkra az öröm által kiváltott valódi, életteli, nyílt érzés, ezért szívesebben elrejtőzünk, mintsem hogy szembenézzünk ezzel az eleven tapasztalással.

Gondoljunk csak bele: egy ember, aki laza, elfogadja önmagát, teljességgel elfogadja a másikat is, nincs tele önvédelemmel és görccsel, nem rejteget semmit, nem fogja vissza magát, tele van életerővel, pajkossággal, van benne örömre való képesség…előttünk áll a tökéletes szerető jellemrajza, legyen az akár férfi akár nő.

Tehát: szépítkezz, eddzél, járj fodrászhoz, öltözködj csinosan, illatozz és légy ápolt…de ne felejtsd el megszeretni magad szőröstől-bőröstől, tokostól-vonóstól, árnyékostól-fényestől…

 

Várszegi Réka

Szexológus, Life Coach

Szeresd a tested

Címkék: vonzerő vonzó nő szexi nő intelligencia férfi elvárás intimitás szexológia szégyen bűntudat
Tetszett? Itt kifejezheted
Ne csak a Facebookon ->
Még ez is érdekes: