Őszintén, vagy udvariasan?

Ha ezt a kérdést szegezik nekünk, a többség szinte biztos, hogy automatikusan rávágja: természetesen, csakis őszintén.

Pedig az őszinteség és az igazság sokszor fáj. És a fájdalom nem az a műfaj, amit mindannyian kedvelnénk.

De az élet már csak ilyen. Szívesebben vesszük, ha azt mondják nekünk, amit hallani szeretnénk.

Mert vannak dolgok, amiket még mi magunk sem akarunk tudomásul venni önmagunkkal kapcsolatban. Hiszen melyikünk örülne, ha szembesítenék azzal, hogy elég sűrűn káromkodik, vagy néha vannak sötét, gonosz gondolatai mások irányába, esetleg felmerült már benne, hogy pénzért megtenne ezt-azt.

Pedig szép számmal akad olyan ember, aki így vagy úgy, de megvásárolható. Gond nélkül prostituálják magukat a pénz, a jobb lét reményében, a hatalomért, a pozícióért. Van, aki csak néhány szépnek hangzó, igaztalan szóért. Kevés az olyan, aki a "tisztességes", ám nehezebb utat választja.

Mert ez az út tele van buktatókkal. Az emberek egyre több olyan dologra hajlandóak fizetség fejében, ahol esetleg saját magukat alázzák porig nagy nyilvánosság előtt. Gondolunk itt a nyugaton kétes sikerrel futó "Enyém a pénz, a hatalom, te pedig csúszva-mászva, minden önbecsülésedet magad mögött hagyva (ha valaha volt egyáltalán) szinte mindenre hajlandó vagy, hogy legalább egy töredéke a kezedbe vándoroljon" műsorokra.

Van az a pénz?

Van.

És hogy mennyi a méltóság ára?

Embere válogatja. Kinek mekkora az önbecsülése - talán. Ha csak hétköznapi házasságokat, férfi-nő kapcsolatokat veszünk alapul, vajon hány olyat látunk magunk körül, ahol mindennapos a mások számára is nyilvánvaló megcsalás, a porig alázás, de a szenvedő alany megfelelő anyagi és egyéb kompenzációért cserébe szemet huny mindezek felett. Mert felállni a terített asztaltól már a nehezebb variáció, így ezt sokan meg sem kísérlik. Valahogy manapság nem divat egyenes gerinccel, igaz jellemmel és inkább lemondva létezni.

Interneten feltett valaki egy kérdést:

"Lányok, mennyiért feküdnétek le egy idegennel?"

Sokan „műfelháborodtak”, de sokan őszintén eljutottak odáig, hogy bizony sajnos van az a pénz, még akkor is, ha onnantól kezdve „kurvaként” élnének tovább közvetlen környezetük tudatában. Mert elegük van már a hétköznapi "eltaposómalomból”, a folyamatos nélkülözésből.

Nem könnyű a "becsületünk fontosabb" életforma szerint leélni egy életet, nem menő manapság az erény, a tisztesség. Akinek pénze van, az minden fölött diszponál. Övé a hatalom. És vajon hány emberen gázolt keresztül, míg eljutott idáig? Az a borzasztó az egészben, hogy a pénz mindenre átváltható.

Megváltozott az értékrendünk. Ha dédmamánk valami varázslat segítségével megint itt lehetne pár hétig közöttünk, lehet, hogy néhány nap után mindent hátrahagyva, könnyezve menekülne vissza az örök nyugalomba. Mert míg az Ő idejében a "Becsüld meg azt, amid van!" elve érvényesült, a mai világban a "Szerezz minél többet - bármi áron!" cél lebeg a szemeink előtt... és itt a "bármi áron" van a hangsúly...

 

Natalie Riven-Roux & Daniel P. Campbell

Szexofon közösség

Szexofon – felnőtt könyv

Tetszett? Itt kifejezheted
Ne csak a Facebookon ->
Még ez is érdekes: