Nyughatatlan gyerekek belső mozgatórugói

„Viselkedj!” – hangzik a vészjósló felszólítást. 

A család és a nevelők sokszor ellentmondásos helyzetben találják magukat, ha a fegyelem fogalma előkerül.

A gyerekek pedig szimplán nem értik, hogy pontosan mit vár el tőle a felnőtt világ.

Nem kérdés, hogy az önfegyelem fontos készség. Mi felnőttek tudjuk, hogy az önfegyelem/önuralom/önkontroll milyen sok nehézségen tud átsegíteni minket. Emiatt azt is tudjuk, hogy ez egy fontos fejlesztendő készségterület a kisgyermekek esetében. Az önuralom nem más, mint hogy képesek vagyunk szabályozni az akaratunkat, azaz amit most azonnal szeretnénk csinálni/mondani/enni, későbbre halasztjuk (vagy egyáltalán soha nem csináljuk).
Az egyik leghíresebb kutatás a gyermekek önuralmának vizsgálatára a Marshmallow-teszt, amely Walter Mischel nevéhez fűződik.

Marshmallow teszt

A kísérletben a kutatók azt figyelik meg, hogyan képesek a gyermekek ellenállni a kísértésnek és késleltetni az igényeik/vágyaik kielégítését. A gyerekek kapnak egy pillecukrot, és eldönthetik, hogy megeszik azonnal, vagy várnak több pillecukor reményében. Aki képes kivárni, hogy a kísérletvezető visszatérjen, az 2 pillecukrot kap a vizsgálat végén. A teszt tulajdonképpen azt helyezi a középpontba, hogy mekkora önuralommal rendelkeznek a vizsgált gyerekek.

Walter Mischel könyvet írt Pillecukorteszt - Hogyan fejlesszük önuralmunkat? címmel. Ebben a könyvben részletesen leírja, hogy miként kutatta hosszú évtizedeken keresztül az önfegyelem témáját, és milyen egyéb tanulságokkal szolgált számára ez a kutatási terület. A sok történetből egyet szeretnénk itt most kiemelni, amely rámutat a felnőtt világ által adott „viselkedési minták” félrevezető természetére és a gyermekek erre adott válaszreakciójára.

Bizalom

A trinidadi gyermekek körében végzett kutatásokban azok a gyermekek, akik kevésbé „stabil” háttérből érkeztek, emiatt nem bíztak meg a felnőttek szavában (nem tudhatták, hogy ha a kísérletvezető megígéri, hogy később többet kapnak, az valóban úgy lesz-e), az azonnali fogyasztás mellett döntöttek. „Semmiféle nyomós indok nem szólt amellett, hogy az ember lemondjon az azonnaliról, ha nem bízik benne, hogy az a bizonyos későbbi valóra válik”- írja Mischel a könyvében.

Ígéret

A felnőtt-gyerek kapcsolatokban vajon a helyzetek többségében jelen van a bizalom? Következetesen azt képviseljük-e a kicsik felé, amit mondunk? Prekoncepcióink sokszor behatárolják egy-egy helyzet kimenetelét, szavaink mögött kiábrándító feltételezések húzódnak, mondván: „ a gyerek szófogadatlan, hirtelen”. Ezekben a helyzetekben a legkevésbé bízunk a gyermekben, hogy ez alkalommal képes lesz elvárásainknak megfelelően viselkedni. Önmagunkkal szemben is vizsgálatot kell tartanunk, mert elfordul, hogy mi magunk sem tudjuk eldönteni mi a legfőbb elvárás.
Erre a helyzetre is igaz lehet, hogy „a kevesebb, több”.

Motiváció

Visszatérve a belső mozgató erőinkhez, a pozitív hozzáállást fontos előtérbe helyezni.
A gyerekeknél a belső motiváció mögött pozitív érzelmek húzódnak meg, mint pl. az elismerés iránti vágy, a kíváncsiság, a tevékenykedés-, és a mozgás iránti késztetés vagy az aktuális szükségletek kielégítése. Az ezekre adott pozitív reakciók újabb és újabb igényt keltenek fel, szükségleteket hívnak életre, amelyek egyre magasabb rendűek.
„Minden egyes tevékenységben, amelyben a gyermek örömmel vesz részt, azok a belső késztetések hívódnak életre, amelyek egyre magasabb rendű motívumok kibomlását eredményezik. Ez az ember fejlődésének biztosítéka. A gyermek óvodai tanulás nélkül is négy éves korára eljut oda, hogy számlál, érdeklik a számok”. (Forrás: Vekerdi Tamás)

Bizalomra épülő kapcsolatok témájában további inspiráció:
Montessori és a nagymamák
A forrás bennünk van
 

Kormos Rebeka, foglalkozásvezető
Pompás Napok Produkció

Pompás napok közösség

Címkék: nyugtalan gyerek
Tetszett? Itt kifejezheted
Ne csak a Facebookon ->
Még ez is érdekes: