Jó életem van, akkor is ha utálsz érte!

Körülöttem mindenki csak sopánkodik meg nyavalyog.

Nekem meg van pofám élvezni az életemet.

Manapság lassan már divat folyton panaszkodni.

Az ismerőseim, a barátaim, a boltos néni de még a benzinkutas is biztosan tesz egy két megjegyzést azzal kapcsolatban, hogy milyen szar az élete, ha váltok vele néhány szót. 

Én meg csak csendben hümmögök, mert nem akarok részt venni ebben a trendben. És nem azért, mert az én életem tökéletes. Pont olyan átlagos mindennapjaim vannak, mint bárki másnak. Néha jobb kedvvel ébredek, máskor meg még azt az ominózus bal lábamat sem szívesen emelem ki az ágyból, ami állítólag a rossz hangulat okozója. Ilyenkor azért elgondolkodom azon, hogyha tőből levágnám, akkor többé nem tudnék bal lábbal kelni. 

Viszont, ha onnantól kezdve örökké lábatlankodnom kéne, az sem tenne boldoggá, ezért inkább elfogadtam: vannak az embernek szar napjai. De ettől függetlenül nem vagyok hajlandó utálni magam és az életem, mert számtalan olyan szépség és öröm van benne, amit mindenki természetesnek vesz - nekem meg van pofám ezeknek örülni. 

Kövezzetek meg!

Kövezzetek meg, de én mindennap szeretem, hogy kék égre és madárcsicsergésre ébredek. Hogy van időm az ágyban meginni egy kávét reggel, ha épp nem alszom el. Hálás vagyok azért, hogy van egy autóm, amire ugyan nemrég rádőlt egy fa, és betörött a szélvédője, de miután ezt kicseréltettem, hűen szolgál tovább. 

Sokakkal ellentétben én szerencsés vagyok, mert a munkám egyben a hobbim is, és ez örök érvényű örömforrás a számomra. Mindemellett pedig van családom és barátaim akik szeretnek. Ezeket már egyre kevesebb helyen merem megemlíteni, mert válaszul nem látok mást, csak hazug és álszent mosolyokat. Bassza a csőrüket, hogy én miért nem panaszkodom egy kicsit.

"Na, megint egy elkényeztetett kis csitri, aki nem tudja mi is az a nagybetűs élet. Majd rájön..."  

Valóban nem ismerem az élet összes aspektusát, de ezt tudjuk be annak, hogy még a harmadik X-et sem töltöttem be. Nyilván, ennyi idő alatt is érhettek volna olyan események, amik egy életre megbélyegzik az életem, de szerencsére nem így történt. Ha ezt elkényeztetésnek nevezzük, ám legyen. De ezen kívül semmilyen kirívó ajándékot nem kaptam útravalóként az égiektől, amit irigyelni kellene. Vagyis de, csak ezeket nem pénzben mérik: életszeretet, vidámság, mosoly és kitartás. 

Ezek a tulajdonságok pedig ugyanúgy a te fegyvertárad részét is képezhetik, hiszen semmivel sem vagyok jobb nálad. Egyszerűen csak a folyamatos károgás és utálkozás helyett azt igyekszem látni, ami boldoggá tesz. És van, hogy nem sikerül. Van, hogy tele a tököm és utálok mindent. A különbség csak az, hogy nem hagyom magam beleragadni egy szar állapotba.  

Lovay Fruzsi többi sztoriját a közösségi oldalán vagy a blogján olvashatod.

Lovay Fruzsi

Lovay Fruzsi blog

Címkék: trend élet boldogság személyiség Lovay Fruzsi blog érzelem őszinteség
Tetszett? Itt kifejezheted
Ne csak a Facebookon ->
Még ez is érdekes: