... és újra II/9.

Otthon bármennyire is fáradtak voltunk, mégis tüzetesen megvizsgáltuk, mennyire vagyok szexi, ha csupán egyetlen gyűrű van rajtam.

Bence szerint észvesztően néztem ki, és ezt alaposan be is bizonyította nekem.

Később aztán elmondta, hogy délelőtt már végigjárta ugyanazokat az üzleteket, amiket aztán velem is, de ő konkrétan gyűrűt keresett nekem. Amikor megtalálta a tökéletes ékszert, összedugta a fejét az eladókkal, hogyan csaljanak csapdába. Szóval ezért csillant fel a nő szeme! Amikor hazajött, akkor engem kellett feltűnés nélkül rávenni a vásárlásra, nehogy gyanakodni kezdjek, hogy miért erőlteti annyira az aznapi pénzköltést.

Ó, a drága, mennyit konspirált miattam!

- De honnan tudtad, hogy mekkora kell? – tettem fel a logikusnak tűnő kérdést, immár a nappali kanapéján dorombolva, és a gyűrűmben gyönyörködve.

Bence büszkén mosolygott.

- Hát elvittem az egyik gyűrűdet mintának!

- És volt nekik ebből a csodából pont akkora?

- Nem. De rávettem őket, délutánra intézzék úgy, hogy már legyen.

- Oli, ez egyszerűen fantasztikusan szép, de irtó drága lehetett...

Bence megcsókolt.

- Mit foglalkozol te az árával? – kérdezte, miután elváltak egymástól az ajkaink. – Nem a pénzbeli értéke a lényeg, hanem az, hogy elfogadtad, és mostantól hivatalosan is hozzám tartozol. Ez életem legszebb karácsonyi ajándéka!

Hát, az enyém is!

- És a többi csomagban, ott a kosárban, mi volt?

- Azokban is ékszeres dobozok, de gondolom üresek.

- Tudtad, hogy ezt választom majd a rózsák miatt, igaz?

- Hát persze – mosolygott. - Az eladónő nem hitt nekem túlságosan, mert szerinte voltak szebb papírok is, de hát ő nem tudhatta azt, amit én, hogy nekünk ezek a rózsák mit jelentenek.

- Igaz... – feleltem, majd fülig szaladt a szám - Mondd, dicsekedhetek a gyűrűmmel?

- Hogyne, de kizárólag a barátainknak. A családnak szeretném csak a karácsonyfa alatt megmondani. Ez a csodálatos hír az én ajándékom nekik.          

Így aztán Andrást hívtam fel legelőször, és boldogan hadartam el neki, hogy Bence megkérte a kezem. Kihangosítottam a hívást, így a kedvesem is csatlakozhatott a csevegéshez, és fogadhatta velem együtt a barátom gratulációját. András után a többi Zümmögő következett. Migyulánk és Marcica is velünk örült, Inci pedig egyenesen visított a gyönyörűségtől, és emlékeztetett rá, hogy koszorúslányi megbízást ígértem neki még a kezdetekkor, én pedig biztosítottam róla, hogy be fogom tartani a szavam.

Miután beszéltem mindenkivel, akivel akartam, tudtam, hogy kell valaki olyannal is, akihez nem sok kedvem van.

Fel kell hívnom apámat.

Elég gondterhelt képet vághattam, mert Bence faggatni kezdett, hogy mi a bajom. Amikor elmondtam neki, akkor magához ölelt, úgy beszélt hozzám.

- Nézd, sose kérdeztelek a szüleidről, mert úgy gondoltam, hogy ha akarsz, akkor majd te beszélsz róluk. Annyit tudok, hogy kicsi voltál, amikor édesanyád meghalt, és hogy az anyai nagyszüleid törődtek veled az után. Nem tudom, mi az apád bűne, de az, hogy férjhez mész, mindenképpen olyan dolog, amiről tudnia kell.

Magamhoz szorítottam a szerelmemet, de úgy, hogy az arcommal szinte lyukat vájtam a mellkasába.

- Amikor Anya meghalt... azt mondta, hogy nem tud úgy gondoskodni rólam, ahogy kellene, mert sokat kell dolgoznia. Nagyanyó és Nagyapó vett magához egy pici lakásba... apám csak hétvégeken vitt haza, de akkor sem mindig. És ott voltak a női... túl hamar jöttek! Aztán először Nagyanyó ment el... és Nagyapó nem bírta sokáig nélküle, és követte... én meg ott maradtam érettségi után egyedül, alig tizennyolc évesen... mert apám addigra már elköltözött vidékre az éppen soros szerzeményével... rettenetes volt! András segített intézni mindent, az ügyvédet is, meg eladni a lakást, ahol addig éltünk, és venni a panelt, amit ismersz. Apámnak csak akkor mondtam meg, amikor túl voltam rajta... a temetéseket úgy tudtam fizetni, hogy a drága kisöregek megspórolták az árát, és egy borítékban tartották, hogy erre legalább ne legyen gondom. Csak András volt mellettem, hogy a támaszom legyen, az apám nem! És ezért nem akarom... – bőgtem.

A szerelmem két nagy kezébe fogta az arcomat, és úgy súgta:

- De muszáj. A kedvemért beszélned kell vele. Elhiszem, hogy szörnyű volt átélni mindezt, és hogy nem szeretsz gondolni rá. De ő mégiscsak az apád! Nincs senki más, aki előtted lenne! Érted mire gondolok? Ő az egyetlen ember, akinek az ereiben olyan vér folyik, mint a tiédben! Ő az egyedüli élő felmenőd! Nem kell, hogy hetente háromszor találkozz vele, de az esküvőnkön mégiscsak ő kell, hogy a kezembe adja a kezed!...

Micsoda elavult gondolatok!

- De tudod mit? – folytatta - Mondd a számát, majd én felhívom, és elmondom a hírt. Aztán majd beszélsz vele te is. És szeretnék találkozni is vele, még az esküvő előtt, mert hát mégiscsak úgy illik. Mit szólsz?

Címkék: könyv olvasás SzerelemMese férfi regény felnőtt
Tetszett? Itt kifejezheted
Ne csak a Facebookon ->
Még ez is érdekes: 

Szerző:

Kaposi

Krisztina

Krisztina képe

Igazi romantikus (Szerelem)Mese író vagyok. :)

Általános iskolás koromban írtam az első novellámat, melyet több rövid történet követett.

Egészen mostanáig csak a fiókomnak "meséltem", de úgy éreztem, hogy ezt a regényt már szeretném megmutatni mindenkinek.

Az Egyszer... és újra (SzerelemMese) egy nagy szerelem és egy igaz barátság története...

Kérdésed van? Emailben tudsz elérni: egyszeresujra@gmail.com