... és újra II/18.

Rohantam, amennyire csak a tűsarkaimon tudtam, hogy végre láthassam és átölelhessem őt.

Egyre hajtogattam a sorry és a bocsánat szavakat, ahogy elrohantam az emberek mellett, de amikor kiértem a csarnokba, és megláttam a szerelmemet, szinte lebénultam.

- Na, ezért volt annyira sürgős? – morgott mellettem egy idősebb nő, de engem egyáltalán nem érdekelt a véleménye. Azzal voltam elfoglalva, hogy magamba szívjam a kedvesem látványát.

Bence elegáns volt, kabátot, öltönyt és nyakkendőt viselt, kezében egy hatalmas csokor vörös rózsát tartott, melyek között szerényen, de megbújt egy szürkés-rózsaszín szál is. Nem volt rajta szemüveg, és egészen rövid volt a haja, szóval gyönyörű volt, mint mindig. Ami ledöbbentett az az volt, hogy leborotválta a szakállát. Szégyellősen, kisfiúsan mosolygott rám, pont úgy, mint annak idején, amikor a kedvemért levágatta a haját. Most, hogy nem borította szőr az arcát, élesebbek lettek ugyan a vonásai, de határozottan szívdöglesztő volt. Míg próbáltam felocsúdni a meglepetéstől, ő felém sietett, én pedig magamhoz térve a révületből hozzászaladtam. A vőlegényem ölbe kapott, körbe fordult velem és olyan hevesen csókolt, hogy majdnem elájultam tőle.

- Pipő... ó, Pipő... annyira hiányoztál! – súgta a csókok között.

- Bence... Bence... – Tőlem nem futotta többre, de nem is volt szükség a szavakra, a csókomban benne volt minden érzésem.

Hogy András mikor ért mellénk, egyikünk sem vette észre. A barátom biztosan elálldogált mellettünk egy darabig, aztán mikor megunta a szerelmi jelenetet, megköszörülte a torkát. Sem Bence, sem én nem reagáltuk rá, képtelenek voltunk elengedni egymást. Kis idő múlva András ismét torokköszörüléssel próbálkozott, mire Bence elengedett, és Andráshoz fordult:

- Te megfáztál? – kérdezte, miközben mosolyogva kezet nyújtott.

- Kicsit. De veled mi történt? Hová lett a szakállad? – András is meglepődött a szerelmem fizimiskájának drasztikus változásán, és érdeklődve szemlélte, miközben kezet fogott vele.

- Megugrott a kezemben a szakállvágó – vigyorgott Bence, és továbbra is szorosan magához ölelt.

- De komolyan! Miért vágtad le? – kérdeztem én is, miközben a csomagokat tolva elindultunk az autónk felé.

- Nem tetszik? – érdeklődött, és láttam rajta, hogy komolyan tart a válaszomtól.

- Szívdöglesztő vagy – mondtam ki azt a szót, ami az új arca láttán legelőször eszembe jutott, és egy csókot kaptam érte.

- Most olyan kamaszos lettél. Nyugodtan letagadhatnál legalább tíz évet! – véleményezett András is, mire Bence elnevette magát.

- Kell is, nehogy Laurát sajnálgatni kezdjék az esküvőn, hogy egy vénemberhez köti az életét!

- Vénemberhez?! – nevettem én is, és tovább gyönyörködtem a szerelmemben.

Andrást kitettük Diósdon, és a barátom még csak halvány kísérletet sem tett rá, hogy meginvitáljon minket a házába. Elnézően mosolygott ránk, ahogy az autóban egymás kezét fogtuk, és Bence többször nézett engem, mint az utat. Amint András kiszállt és megkapta a csomagjait, a barátom gyorsan elköszönt tőlünk, hogy minél hamarabb az utunkra engedjen minket.

- Örömködjetek kifulladásig, de hétfőn találkozunk az irodában! – mondta, miközben megpuszilt.

- Azért ebben ne legyél olyan biztos! – vigyorgott Bence, és elhajtottunk.   

Frédi és Vilma szintén örültek annak, hogy ismét otthon vagyok. Nem győztek körülöttem jönni-menni, mindketten igyekeztek alaposan megsimogattatni magukat, és kissé csalódottak voltak, hogy a hosszú szeretgetés elmaradt.   

A gazdié az elsőbbség!     

Bár Bence gyertyákkal, virágokkal díszített, szépen megterített asztallal és a sütőbe készített vacsorával várt, az evésre csak jóval később került sor. Előbb együtt lezuhanyoztunk, majd a hálószobába vonultunk, ahonnan csak órákkal később kerültünk elő.

Vacsora közben aztán megtudtam a nagy borotválkozás okát is.

- Hát, igazából az történt, hogy reggel felfedeztem két ősz szálat a szakállamban.

- És?

- Nem akartam, hogy öregnek láss.

- Öregnek? Téged? Jaj, Oli, ez butaság! Miért lennél öreg két ősz száltól?

- Kettőtől még nem. De mi van, ha júniusra megszaporodik a számuk? Azt akarod, hogy az esküvői képeinken egy vénember feszítsen melletted?

Felálltam és Bence elé léptem, aki eltolta a székét az asztaltól, hogy az ölébe ülhessek.

- Drágám, te ősz szálakkal vagy azok nélkül, szakállal, vagy anélkül, hosszú hajjal, vagy röviddel, szemüveggel vagy kontaktlencsével, egyszóval bárhogy jössz-mész a világban, számomra mindig is a legvonzóbb leszel! De azt nagyon nem szeretném, hogy ha a hajadban is észreveszed az ősz szálakat, akkor kopaszra borotváld a fejedet!

Bence nagyot sóhajtott.

- Igen, tudom, hogy már a hajam is őszül, de kopasz én sem akarok lenni.

- És meg ne tudjam, hogy befested! – fenyegettem meg tréfásan. – Így szeretlek, ahogy vagy, nem akarom, hogy bármit is változtass magadon!

- Szeretni fogsz akkor is, ha teljesen ősz leszek és öreg?

Istenem, örökké!

Először a két kezembe fogtam az imádott arcot és megcsókoltam, csak az után válaszoltam:

- Emlékszel? „Olyan mint te nincs még egy, tudom jól...”. És igen, szeretni foglak akkor is, nagyon-nagyon!

A hétvégét szinte végig ágyban töltöttük, és be kellett látnom, valóban többször is részem volt a Bence által skype-on beígért kellemes elfoglaltságban.

Címkék: könyv olvasás SzerelemMese szerelmes regény felnőtt
Tetszett? Itt kifejezheted
Ne csak a Facebookon ->
Még ez is érdekes: 

Szerző:

Kaposi

Krisztina

Krisztina képe

Igazi romantikus (Szerelem)Mese író vagyok. :)

Általános iskolás koromban írtam az első novellámat, melyet több rövid történet követett.

Egészen mostanáig csak a fiókomnak "meséltem", de úgy éreztem, hogy ezt a regényt már szeretném megmutatni mindenkinek.

Az Egyszer... és újra (SzerelemMese) egy nagy szerelem és egy igaz barátság története...

Kérdésed van? Emailben tudsz elérni: egyszeresujra@gmail.com