... és újra II/14.

Miután a meghívók ügye már sínen volt, jöhetett a következő lépés az esküvői szervezkedésben.

Mivel a szertartást Tihanyban terveztük megtartani, fel kellett keresnünk az anyakönyvvezetőt. Egy nagyon kedves, barátságos idősebb nő fogadott minket, aki felvette az adatainkat és lejegyezte az időpontot, valamint a helyszínt is. Miután utánanézett a naptárában, közölte velünk, hogy a szertartásra vagy délelőtt tíz órakor, vagy délután háromkor lehet sort keríteni. Mi a délutáni időpontot választottuk, így bekerült az adataink mellé ez is. Közben megtudtuk a nőtől, hogy imádja a kihelyezett esküvőket annak ellenére, hogy néha elég nehéz odajutnia a helyszínre, mire Bence megnyugtatta, hogy jelen esetben ezzel nem lesz gondja, mert autót fogunk küldeni érte. Az asszonyság majdnem elájult a gyönyörűségtől.

Ezzel is megvolnánk.

Bella vállalta a ház feldíszítését és a vacsorát is, de össze kellett állítanunk a meghívandók névsorát. Én a Zümmögőkön, és Magdin kívül nem akartam meghívni senkit, legfeljebb Ferikét, és bár Bencéről lerítt, hogy nem lelkesedik az ötletemért, mégis felírta őt a listára Jason-nel együtt. Az én részemről tizenegy felnőtt és két gyerek szerepelt a papíron, plusz még az apám, aki vagy egyedül jön majd, vagy nem, addig még kiderül. Bence a családján, Editen, Misin és a szilveszterkor bemutatott Márkon kívül nem akart meghívni senkit, de Bella kiborult.

- Végre megnősül a kisfiam, és akkor csak egy icipici esküvőcskét rendezhetek neki? Hát azt már nem! Nem igaz, hogy nincsen több ember, aki eljöhetne ide, és velünk együtt örülhetne a boldogságotoknak!

- Jó, akkor meghívom Miklóst is – adta meg magát Bence, de Bellának ez még édeskevés volt.

- Neveket, kisfiam, még neveket!

- De Anya, ha egyszer nincs több! Nem akarok olyanokkal együtt lenni, akikhez semmi közöm, vagy a hátam közepére se kívánom! Az én esküvőm, azaz a mi esküvőnk lesz, és azokat hívjuk meg, akik fontosak a számunkra, és akiknek mi is fontosak vagyunk! Olyanokat akarunk magunk körül látni, akik tényleg velünk örülnek a boldogságunknak, nem csak azért jönnek, mert meghívást kaptak! És különben is, ezeket az embereket, akiket annyira kevesellsz, még el is kell szállásolni valahol!

- Ó, ugyan már! Annyi szálloda és vendégház van itt a közelben, mint a csuda! Biztos vagyok benne, hogy tudunk foglalni annyi szobát, amennyire szükség van! A család itt marad, és itt marad Laura apja is, meg a barátja, András. De a násznéphez még több ember kell, higgyétek el nekem!      

De bármennyire is próbálkozott, a családon kívül csak huszonöt nevet adtunk meg neki.     

- Ronda Cziráki! – morrant Bella a fiára, és kissé sértődötten otthagyott minket.

János bácsi csak legyintett.

- Úgy is van, ne hagyjátok magatokat! A ti esküvőtök, legyen minden úgy, ahogy ti akarjátok!

Bence és én pedig összemosolyogtunk a legidősebb Cziráki szókimondásán, amire csupán felesége távozása után vetemedett.

Az elszállásolás kérdésén végül nem sokat törtük a fejünket. A munkám révén jó kapcsolatba kerültem Tihany legnagyobb, közvetlenül a vízparton álló szállodájának, a Club Tihanynak a vezetőjével, akinek a vendégnévsor véglegesítése után emailt küldtem a foglalási szándékunkról. Nyugodt szívvel bíztam rá a barátainkat, mert tudtam, hogy ő és a barátságos, mindig mosolygó kollégái mindent megtesznek majd a vendégek kényelméért. Az igazgató szinte azonnal vissza is igazolt mindent, sok boldogságot kívánt és szeretettel várta a násznépet.

Ez után már csak a ruha kiválasztása maradt feladatul.

Csak.

Bár Bence meggyanúsított vele, hogy engem nem foglalkoztat kellő mértékben a ruhám kérdése, ez egyáltalán nem volt igaz. De fogalmam sem volt, hogy milyen ruhát szeretnék, hogy mi állna jól, satöbbi, satöbbi. A szerelmemnek nem engedtem, hogy ebben a témában többet intézzen, mint hogy ellátott a megfelelő szaklapokkal, nézelődni már nem jöhetett velem. Ágota segítségét kértem, bár tudtam, hogy ennek Endre egyáltalán nem örült, a barátnőm mégsem hagyott magamra. Már szépen gömbölyödött a pocakja, de nem esett nehezére a jövés-menés, és szívesen segített nekem.

Az első két szalonban, ahová betévedtünk, egyáltalán nem találtunk olyan ruhát, ami tetszett volna bármelyikünknek is. A harmadikban ellenszenves volt a nő, aki elénk sietett, és mindenáron rám akart tukmálni egy szörnyűséges rongyot.

Teljesen elment a kedvem az egész ruha-cirkusztól, ezt meg is mondtam Ágotának, amikor leültünk pihenni egy teázóban.

- Bencének könnyű, ő felvesz egy szép öltönyt, és kész! – fakadtam ki, mire a barátnőm mosolyogva megrázta a fejét.

- Ó, ne hidd! A Czirákiak szmokingban esküsznek, úgyhogy a menyasszony sem lehet kiskosztümben!

Teljesen elképedtem.

- Szmokingban?! És ezt nekem miért nem mondta eddig senki?

- Miért? Mi változott most, hogy tudod? – kérdezte Gota, és belekortyolt a teájába.

- Hát, minden! Igaz, nem akartam kosztümben Bencéhez menni, de egy szolid, egyenes vonalú ruha bőven megtette volna. De most...

- Ugyan, Laura, annál neked már jobban kell ismerned a vőlegényedet, mint hogy elhidd, megelégedne egy egyszerű ruhával! Szeret téged, alig várja már, hogy a felesége légy, és meg is adja a módját a kézfogónak, abban biztos lehetsz! Konfetti, virág, masni, lufi, csillogás-villogás mindenütt! Emlékezz csak a lánykérésre! Nem olyan volt az is, mint a mesében?

De. De igen. Bence, ahogy féltérdre ereszkedik előttem az üzletben...

- Igazad van, tudnom kellett volna, hogy mit vár tőlem.

 

Címkék: SzerelemMese könyv olvasás szerelem regény felnőtt
Tetszett? Itt kifejezheted
Ne csak a Facebookon ->
Még ez is érdekes: 

Szerző:

Kaposi

Krisztina

Krisztina képe

Igazi romantikus (Szerelem)Mese író vagyok. :)

Általános iskolás koromban írtam az első novellámat, melyet több rövid történet követett.

Egészen mostanáig csak a fiókomnak "meséltem", de úgy éreztem, hogy ezt a regényt már szeretném megmutatni mindenkinek.

Az Egyszer... és újra (SzerelemMese) egy nagy szerelem és egy igaz barátság története...

Kérdésed van? Emailben tudsz elérni: egyszeresujra@gmail.com