... és újra II/11.

Az ajándékokat még előző nap délelőtt becsomagoltam, így a telefonálás után már csak az utazáshoz, és az ünnepléshez szánt ruhákat kellett táskába tennem.

Tudtam, hogy Bella válogatott finomságokkal készül a családi ünnepre, de úgy döntöttem, hogy egy hatalmas mazsolás-aszalt szilvás kuglóf, némi Angyali csók és egy kis kókuszkifli még el fog férni a házban, így ezeket összeállítottam és megsütöttem délután. Bence úgy keringett körülöttem, mint a Föld a Nap körül, közben folyamatosan puszilgatott, és a süteményeket kóstolgatta. Amikor végül túlette magát, engem hibáztatott a cukrásztudományomért.

Aznap nem esett még a hó, de az utazás reggelén hófelhőkkel volt tele az ég. Bence minél hamarabb indulni akart, hogy még hólánc nélkül fel tudjunk menni a terepjáróval a házhoz, így reggeli után beültünk az autóba, és elindultunk. Az autópályán elég nagy volt a forgalom, de végül minden gond nélkül leértünk a Balatonhoz.

A szerelmemmel megbeszéltük, hogy a gyűrűmet csak Szenteste mutatjuk meg a családnak, ajándékosztáskor.

Bella és János bácsi kijöttek elénk, és nagy szeretettel öleltek magukhoz mindkettőnket. Bella többször is elmondta nekem, hogy mennyire boldog, amiért a jelenlétemmel teljes lett a klán, és végre igazi családi karácsonyunk lesz. Még nem is tudod, mennyire!

Éppen csak bevittük a csomagjainkat a szobánkba, amikor befutott Endre is a három lánnyal. Gota elég sápadt volt, de boldogan mosolygott, és megnyugtatott mindenkit, hogy tökéletesen egészséges. Nem tudom, hogy honnan jutott eszembe a gondolat, de hirtelen egészen biztos voltam benne, hogy Ágota babát vár. Kérdőn felvontam a szemöldökömet, mire Gota egy aprót kacsintott rám, és bement a lányai után a házba. Ez a karácsony tele lesz meglepetéssel, az biztos!

December huszonnegyedikén délelőtt mi nők a konyhában tevékenykedtünk. Bella sok mindent előkészített már, így a bébipulyka két napja befűszerezve, betöltve várakozott a hűtőben, de a halat, a halászlét, a salátákat és a különböző egyéb köreteket az ünnep napján kellett elkészíteni. Szerencsére Bellának hatalmas konyhája volt, így kényelmesen elfértünk, és jó hangulatban, beszélgetve, nevetgélve főzőcskéztünk. Süteményt sütni nem kellett, mert a diós, mákos és gesztenyés beigliket Bella már megrendelte és el is hozta az egyik falusi nénitől, aki évek óta készítette a család számára ezt a tradicionális ünnepi fogást. A zserbót viszont saját maga sütötte, ugyanúgy, mint a gyümölcskenyeret. De boldogan fogadta a család az én süteményeimet is, és alig várták a másnap reggelt, hogy megkóstolhassák a karácsonyi kuglófot.

Ameddig mi a konyhában serénykedtünk, addig a férfiak behozták a hatalmas fát, és felállították a nappaliban. Panna és Hanna ott lábatlankodtak körülöttük egészen addig, ameddig Endre el nem zavarta őket. Akkor a lányok a konyhában tartottak fel minket, de Gotának végül sikerült rávennie őket, hogy menjenek inkább rajzolni az egyik szobába, és lepjenek meg mindenkit egy-egy saját alkotással.

Az ebédre aznap nem sok gondot fordítottunk, csak bekaptunk némi szendvicset, mert mindenki az ünnepi vacsorára várt.

  Amikor az ételek sültek-főttek, akkor már elég volt, ha csak Bella felügyeli az edényeket, így Gota és én bevonultunk a lányokkal a nappaliba, és kezdetét vette a fadíszítés. Ameddig elértük az ágakat nem is volt gond, de a magasabb részekhez segítségre volt szükségünk. Bence és Endre viszont megkérte a munka árát: minden díszért egy-egy csókot kellett kapniuk. Az egyik csóknál, amit éppen Gota osztott ki a férjének, láttam, hogy Endre lopva megsimította a felesége pocakját. Tuti a baba! Egy pillanatra elszomorodtam, mert arra gondoltam, hogy ha megmarad, akkor Bence gyermeke már éppen megmozdulna a hasamban. A szerelmem észrevette az elkomorodott arcomat és rögtön átölelt:

- Valami baj van, Pipő?

- Dehogy! – öleltem vissza őt, és, mivel lehajolt hozzám, meg is csókoltam.

Minden így van jól!

A fadíszítést követően mindenki elment a szobájába, hogy lezuhanyozzon és átöltözzön az ünnepi vacsorához. Tudtam, hogy a Cziráki férfiak a hagyományos öltözetükben lesznek, ami fekete öltönyből, fehér ingből és vörös-zöld csíkos nyakkendőből áll. Bella fekete bársonyruhát viselt, Gota egy mélyzöld csodát, ami kiemelte a szeme színét és a haja szőkeségét, én pedig egy bordó csipkeruhát vettem fel az alkalomra. A két kislány is nagyon csinos volt a rózsaszín fodros kis ruháikban, én pedig arra gondoltam, hogy milyen jó is így köszönteni az ünnepet, szépen felöltözve, megadva a tiszteletet az alkalomnak, nem pedig tréningben, a tévé előtt ülve, mélyhűtött pizzát rágcsálva...

János bácsi – még a vacsora előtt – megkért minket, hogy álljunk össze egy közös képhez, mert annyira szépek vagyunk, hogy muszáj megörökítenie a pillanatot. A két kicsi állt legelöl, mögöttük mi, Bellával és Gotával, a hátunk mögé pedig a párjaink álltak. Bence hátulról átölelt, én pedig majdnem elolvadtam az érintésétől. Még mindig képtelen vagyok betelni vele! János bácsi beállította a gépet, a helyére sietett, majd kattintott, és mehettünk vacsorázni.

Minden nagyon finomra sikerült, és jó étvággyal falatozott az egész család. Amikor már mozdulni is alig tudtunk, annyira megtömtük a hasunkat, a férfiak, a gyerekekkel együtt azért máris a süteményeket követelték, így Bence és Endre közreműködésével Gota és én kihordtuk az ételeket és az edényeket, Bella pedig bevitte a kistányérokat, villákat az ünnepi asztalra, majd feltálaltuk a desszertet is. Mindenből szépen fogyott, de az Angyali csók és a kókuszkifli volt a legkelendőbb, mert újdonság volt az édesszájú Czirákiaknak ez a két sütemény, én pedig boldog voltam, hogy sikert arattam velük.

A sütemény után kávét főztünk, és áttelepedtünk az étkezőasztaltól a kanapéra, fotelekre, a gyerekek pedig a szőnyegre. A padlófűtés miatt itt sem volt gond, hogy a földön játszanak, amit ők nagy boldogan meg is tettek. Bennük gyönyörködtünk, és ittuk az italainkat, amikor egyszerre Endre felkiáltott, hogy esik a hó. Persze a lányok egyből ki akartak menni, és ennek mi nagyon is örültünk, hiszen így könnyedén kikészíthettük a fa alá a meglepetéseiket. Bence, Endre és János bácsi tudták a dolgukat: átöltöztették a lányokat, és már vitték is őket a kertbe, mi nők pedig szaladtunk az ajándékokért. Bella és Gota megdöbbenve nézték, hogy miféle csomagokat teszek a fa alá.     

- Laura, ez rengeteg ajándék a lányoknak! – hüledezett a barátnőm.

- Ki mondta, hogy mind a lányoké? – kérdeztem vissza nevetve, mire Bella tiltakozni kezdett.

- De mi nem szoktunk... Bence nem mondta, hogy csak a gyerekekhez jön a Jézuska?

- De, mondta. Csakhogy én nem akartam az első családi karácsonyra üres kézzel jönni.

- Ó, de drága vagy! Ez nagyon kellemes meglepetés! – mosolygott Bella, nekem pedig még inkább fülig szaladt a szám.

- És hidd el, hogy ez még mind semmi! Van, ami el sem fér a fa alatt!

Futó pillantást vetettem Ágotára, aki elpirult, és hogy zavarát leplezze, megkért minket, hogy menjünk ki egy pillanatra mi is a többiekhez, hogy a lányok fedezhessék fel az ajándékokat, amikor együtt bejövünk.

Mindhárman kabátot vettünk, és kimentünk. Az udvaron Gotába karoltam, ő pedig megpuszilt, majd magunkhoz öleltük a mit sem sejtő Bellát, és gyönyörködtünk a hóban ugrándozó szeretteinkben. A lábunk viszont hamarosan fázni kezdett, így Ágota felszólította a lányait, hogy menjenek be, mert lassan jön a Jézuska, és a végén idén sem látják meg, amikor leteszi az ajándékokat. A kicsik persze egyből rohantak, alig tudtuk róluk leszedni a síruhát és a havas csizmát, majd gyorsan magunkról is ledobáltuk a kabátokat, hogy ne szalasszuk el a gyerekek örömét.

Címkék: könyv olvasás szerelem regény SzerelemMese
Tetszett? Itt kifejezheted
Ne csak a Facebookon ->
Még ez is érdekes: 

Szerző:

Kaposi

Krisztina

Krisztina képe

Igazi romantikus (Szerelem)Mese író vagyok. :)

Általános iskolás koromban írtam az első novellámat, melyet több rövid történet követett.

Egészen mostanáig csak a fiókomnak "meséltem", de úgy éreztem, hogy ezt a regényt már szeretném megmutatni mindenkinek.

Az Egyszer... és újra (SzerelemMese) egy nagy szerelem és egy igaz barátság története...

Kérdésed van? Emailben tudsz elérni: egyszeresujra@gmail.com