18

Figyelem! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Még nem vagyok 18 éves

Felejtés – A túlhajszolt ember önvédő mechanizmusa

Megosztás
Életmód

'Elfelejtettem, ne haragudj!' Hányszor halljuk, vagy akár mondjuk is nap mint nap a bocsánatkérő szavakat, amikor kiderül, hogy valaki ígért valamit, amit nem tett meg, vagy valaki rákérdez, hogy elkészültünk-e azzal a dologgal, amit ígértünk. Ez áll a feledékenység hátterében!


Mintha valamilyen kóros feledékenységjárvány söpörne végig az embereken, vagy éppen időben előbbre tolódott volna az időskori demencia kialakulása, amely korunk egyik ismert népbetegsége. 


Természetesen nem erről van szó, a krónikus feledékenység nem más, mint az időzavarban szenvedő, a halogatás és a túlvállalás által meggyötört emberek önvédelmi mechanizmusa.

A helytelen időgazdálkodási módszerekkel élő emberek két nagy mumusa, a halogatás és a túlvállalás kart karba öltve járnak egymással. 

Ennek elsősorban az az oka, hogy az emberek nagy része folyamatosan meg akar felelni a környezete elvárásainak és emiatt képtelen nemet mondani. 

Mi a legjobb módja a másoknak való megfelelésnek? 
Ha mindig megtesszük azt, amit éppen kérnek tőlünk. 


Persze ebbe könnyen bele lehet zavarodni, amikor két ember két egymásnak ellentmondó dolgot kér és dönteni kell, melyiküknek akarunk jobban megfelelni. Összességében azonban igyekszünk mindenki kívánságainak eleget tenni, ezért, ha nem kérnek éppen lehetetlen dolgokat, akkor a békesség és a jó viszony ápolása érdekében mindent első szóra, komolyabb gondolkodás nélkül elvállalunk.

A bökkenő ott következik be, amikor kiderül, hogy már annyi mindent vállaltunk másoknak, hogy már az eredendően saját feladatokra sem marad elég idő, nemhogy a másoknak vállalt teendőkre. Miután behúzott a spirál és egyre nagyobb csúszással, egyre kétségbeesettebben próbáljuk teljesíteni a vállalásokat, amelyek természetesen folyamatosan szaporodnak, egy idő után a rendszer túlterhelődik. A nap továbbra is 24 órából áll, az elvégzendő feladatok sokasága ugyanakkor sokszorosan meghaladja ezt az időtartamot, főleg, ha közben aludni és kikapcsolódni is szeretne az ember.


Ekkor bekapcsolódik az agyunk önvédő mechanizmusa, a felejtés. Az idő szűkössége miatt lehetetlen mindent megcsinálni. A teendők rangsorolásra kerülnek, ami annak köszönhetően, hogy ez egy kényszeres folyamat, nem mindig a legoptimálisabb módon helyezi el egymás után a feladatokat. 

Az ösztönös, tudatos gondolkozást nélkülöző rangsorolás esetén előtérbe kerülnek a közvetlen környezetünkben élők kérései, illetve azok, amelyek elengedhetetlenek a napi működés szempontjából, a többi kérés, szívesség háttérbe szorul.

Hogy ne szenvedjünk a lelkiismeret-furdalástól a sok halogatott teendő miatt, az agy a kevésbé fontos kéréseket és vállalásokat egyszerűen kikapcsolja, vagyis elfelejtjük őket

Egy részük, ha az illetőnek, aki kérte az elvégzésüket, nem elég fontos ahhoz, hogy noszogasson miatta, vagy keres valaki mást rá, talán soha többé nem fog eszünkbe jutni. Az is lehet, hogy többször szólnak miatta, amitől egy pillanatig mindig rosszul érezzük magunkat, talán meg is erősítjük az ígéretet, hogy most aztán csakugyan végére járunk a dolognak, de aztán jön egy másik, fontosabbnak tűnő teendő, ami miatt az előbbi megy vissza a feledés "jótékony" homályába.

Napjaink rohanó világában tömegek élnek egyik napról a másikra úgy, hogy soha nem érik utol magukat és talán nincsenek is tudatában annak, hogy milyen sebeket osztogatnak maguk körül azzal, hogy semmibe veszik mások kéréseit

Persze nem szándékosan teszik ezt, hiszen tényleg elfelejtik a rájuk bízott dolgokat, csak éppen azzal, hogy mindent elvállalnak, semmire nem mondanak nemet, aztán nem teljesítik a vállalásukat, pont azt veszítik el, amit a legkevésbé szeretnének: mások megbecsülését, a békességet és a jó viszonyt, mert a cserbenhagyott, becsapott és hitegetett emberek nem éppen szeretettel fognak gondolni rájuk.

Igen kellemetlen tud lenni, amikor egy megbeszélt találkozó helyszínén derül ki, hogy a másik fél az ágyból kel ki a telefonhívásra, amikor rácsörgünk, hogy merre jár, mert a sok egyéb feladata mellett elfelejtette, hogy megbeszéltünk valamit és az agya éppen kényszerpihenőt írt elő számára a találkozó idejére. 

Ugyanez megtörténik az e-mailekkel is: az illető a napi rohanás közben látja a telefonján, hogy jött valami, talán ki is nyitja, de mire este hazaér és ott lenne az ideje, hogy foglalkozzon az üzenettel, már rég elfelejti, hogy mit látott korábban.

Mit tehetünk az említett jelenségekkel szemben? 

Rangsoroljuk tudatosan a feladatokat és ne bízzuk ezt az ösztöneinkre! 
Amit nem tudunk megcsinálni, arra nemet kell mondani! 


Sokkal többre értékelik az emberek, ha valaki kevesebbet vállal ugyan, de amit elvállal, arról lehet tudni, hogy biztosan meg lesz csinálva. Ne osztogassunk sebeket azzal, hogy egyes emberek kéréseit tudattalanul a feledés homályába száműzzük, mert ezzel megsértjük őket és nyilván senki sem pozitívan gondol azokra, akik ilyet tesznek vele.

Sármási Zoltán

az Időkalauz című könyv szerzője


Megosztás


  • Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat

  • Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat

Te leszel az első! Ezt még senki nem olvasta!

Iratkozz fel, hogy ezek a cikkek eljussanak hozzád!

Meglepetéssel készülünk neked ünnepek alkalmával!
További információk


Hirdetés


Népszerű cikkek