18

Figyelem! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Még nem vagyok 18 éves

Lehet-e káros hatása a könyveknek? Önértékelés...

Megosztás
Női lélek

Bevallom, nem könnyű erről a témáról úgy írni, hogy mindenki egyet értsen ebben. Nem is ez a célom. Mindkét oldalt szerettem volna megvizsgálni - káros kontra nem káros -, amit meg is tettem.


Viszont úgy érzem, laikusként kevés a rálátásom erre a témára. Ettől függetlenül, kockáztatva a megkövezést, mind saját tapasztalatot, mind más tapasztalatát felhasználva érdekes eredmények születtek.

Jómagam racionális-spirituális gondolkodóként (ezt a fogalmat ebben a pillanatban találtam ki, ahogy leírtam ezt a sort) vigyázok arra, hogy ne kerüljek hipnotikus állapotba egy-egy önfejlesztő könyvtől. Rengeteg könyvet olvasok ebben a témában, viszont különleges érzékem van ahhoz, hogy el tudjam dönteni, mi az, ami építő jelleggel hat rám illetve melyik ígér kánaánt közhelyes, már-már szappanoperába illő ‘hidd el magadról, hogy a Bracho család tagja lehetsz’ teszttel. Ezzel ki is merítettem a racionális-spirituális gondolkodó fogalmát.
Mégsem tudom egyöntetűen kijelenteni, hogy vagy csak káros lehet vagy egyáltalán nem. Ebben az esetben szoktam használni azt a vicces megjegyzést, hogy:

“ A válaszom talán és ez végleges.”

Kezdjük inkább a rossz hírrel, miszerint káros hatással vannak ránk. Igen, van amikor veszélyes lehet, amikor az akadályokat nem elgördítjük, hanem éppen ellenkezőleg. Tonna számra vásároljuk az önsegítő könyveket és már-már belefulladunk az információ áradatba. A stadion megtöltős előadásokról nem is beszélve. Mindenkinek van olyan időszaka, amikor keresi, hogy egyáltalán mi a baja önmagával és a világgal. Na akkor áll fenn ez a fajta probléma: tonnányi könyvek és méregdrága “képzések” búvóhellyé avatása. 

Ebben az állapotban hihetjük azt is, hogy megérkeztünk, kikötött a hajónk egy szép városban, ahol mindenki mosolyog és csak a javunkat akarja, a protonok mennyisége a levegőben tűzijáték látszatát keltik bennünk. Nem gondolkodunk, csak érzünk. Az érzelmeink vezérelnek ebben a hipnotikus állapotban; a valóság és az igazság pedig a hátizsákunkban kuksol ( amit már egyébként ki kellene mosni, mert bűzlik a megsebzett életünktől ). 

Személyes történeteinket felcserélték a spirituális történetek, mert nem merjük felvállalni sebezhetőségünket, minden elkövetett hibánkkal együtt. Saját magunkkal játszmázunk, mert a mélységeinket is pozitív magasságokba akarjuk emelni, miközben porba kell hullanunk ahhoz, hogy megismerjük a lent és fent ízét és érzését. A tévedés fájdalom és mi ettől a fájdalomtól akarjuk megóvni magunkat. Feleslegesen. Éreznünk kell a rútságával és szépségével együtt a tévedéssel járó felismeréseket. 

Mert valamit csakis így tapasztalunk meg. Tévedéseinket is hagyni kell megnyilvánulni. Az érzelem energia, ami igényli, hogy kifejezzék. Véleményem szerint azokra az emberekre lehetnek káros hatással az önsegítő könyvek, akiknek nincs szövetségesük, aki felé az érzelmeiket kifejezhetnék. Ez a folyamat rendszerint már gyerekkorban elkezdődik. 


Érzelmeik elnyomására jobb esetben pozitív mantrákat alkalmaznak, mintegy letagadva problémáik jelenlététét. Számos esetet láttam erre. Amikor azt hazudjuk, hogy minden oké, boldogság és szabadság van közben kiszámoljuk az utolsó aprónkat és acting out- ba kapcsolunk. 
 
( Acting out jelentése: A pszichológiai szakirodalomban a védekezési (énvédő) mechanizmusok vagy (el)hárító mechanizmusok tudattalan lelki működések. Forrás: Wikipédia)

Mi történne, ha egy pillanatra megéreznénk a fájdalmat, ami éppen jellemzi az életünket? Ha kifejeznénk a dühünket és nem próbálnánk meg különböző módszerekkel elfojtani azt?
Figyeljük meg azokat az embereket, akik NEM MEGFELELŐ spirituális köntösbe bújva, hogyan erőlködnek visszafojtani érzelmeiket avagy gátat emelni előttük. (Én-védő mechanizmusok ezek, melyek tudattalanul működnek.) Általában megfeszítik izmaikat, csikorgatják a fogukat és összeszorítják állkapcsukat, amikor mérgesek. Visszafojtják légzésüket, hiszen az érzelmi fájdalmak így elkerülhetőek ( nem véletlenül alkalmazzuk fizikai fájdalmak esetén a ‘nagy levegőt!’ felkiáltást vagy ‘szorítsd össze a fogadat!’ kifejezést). Ez önértékelésünket is nagy mértékben károsítja. 

Ne tegyünk magunknak üres ígéreteket! 

Mert a fájdalmak újra és újra visszatérnek egészen addig, amíg nem vagyunk hajlandóak szembenézni velük. Mi értelme van a tudatosságnak és a szeretet gyakorlásának, a mostban élésnek, ha szégyelljük a sebezhetőségünket? Először a sebezhetőséget gyakoroljuk. 



Mindezek után van még értelme beszélni a nem káros hatásról? Úgy gondolom igen. Mert vannak ám! Akik eljutnak ennek megtapasztalásáig, nem egyszer a káros hatáson is keresztül mennek. Viszont nem ragadnak le a kifelé megélés állapotában. Rendkívül nehéz bizonyítottan eldönteni, hogy mi káros és mi nem az, ami a spirituális irodalmat illeti.
Saját példámat hagytam a végére. Nekem valahogy sikerült megőriznem a csöndes befogadását a kultúra eme műfajának. Réges régen, még az üveghegyen is túl kifejezetten kocka minőségben szerepeltem a saját meséimben. Kevés dolgot engedtem át a szűrőmön, ami a fellegekből jött, azt egyenesen elutasítottam. 

Ám teltek az évek és felismertem, hogy az üveghegyen lévő páncélterem kong az ürességtől és fel kellene tölteni érzésekkel, hibákkal és némi fehérállománnyal. Elkövettem óriási hibákat, melyeknek köszönhetően elképesztő módon fejlődtem. Konkrét területeket akartam fejleszteni az életemben, ehhez pedig kifejezetten spirituális könyvekre volt szükségem. Nem hatottak varázsszavakként rám, kerestem a kirakósban a helyem. Nem voltak megvilágosodásaim és nem ért véget az utam, nem érkeztem meg. 

Talán az utolsó leheletem fogja jelenteni az igazi megérkezést. Nem állt és nem áll szándékomban a mai napig sem megtéríteni az olvasottak alapján embereket, viszont hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem fordítottam pozitívan a javamra az elsajátítottakat. Amit felismertem vagy inkább megtanultam ezekből a könyvekből, hogy nem akarok csak pozitív dolgokat érezni! A fájdalmakat is akarom akár a pokol bugyráig süllyedve, nem akarok már túllépni rajta, élvezni akarom a társaságát. Nem csak a boldog tudatlanság állapotában akarok elfogyasztani egy pohár bort, hanem a mámorító boldogtalansággal is koccintani akarok, mert az emberi természet két fő alkotója a jó és a rossz.      




Megosztás


  • Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat

  • Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat

Te leszel az első! Ezt még senki nem olvasta!

Iratkozz fel, hogy ezek a cikkek eljussanak hozzád!

Meglepetéssel készülünk neked ünnepek alkalmával!
További információk


Hirdetés


Népszerű cikkek