18

Figyelem! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Még nem vagyok 18 éves
Hirdetés

Lehajtja a fejét és odaadóan szenved. Mit jelent neked a Halottak napja?

Megosztás
Női lélek

Hoppá, gondolja, aki olvassa a címet. Ezt elírták, megadót kellett volna írni. Nem, nem elírás. Odaadóan szenved. Pontosan ez jutott eszembe, amikor visszatérően az előző esti beszélgetésen gondolkoztam, amit egy számomra kedves idős hölggyel folytattam.


Mikor hogylétük felől érdeklődtem, érkezett a szokásos, visszafogott panasz megfejelve egy súlyossal. Szeretett társa a napokban veszítette el kilencvenhét éves fivérét. 


És hát a fivér felesége, az valami borzasztó! 

Csodálatos férjét veszítette el, akivel gyönyörű életet éltek együtt. Közben kiderült, az illető nagyon szépen halt meg. Elaludt. 

Az ógörögök például még tudták, de a nyugati emberek túlnyomó része sajnálatos módon képtelen elfogadni a gondolatot, hogy a halál az élet része. Ilyeneket próbáltam makogni, nem sok sikerrel. 

Ezek után azt már el se mertem mondani, mivel elég barátságtalanul hangzik és sokan visszautasítják, hogy a gyász végső soron nem más, mint önsajnálat. 

Az önzetlen szeretet, ugye? 

Ha a férjet szerette volna és nem azt ami a férjében kellemes volt; hiszen ez utóbbi hiányzik, nem? 
Finoman próbálom mondani, hogy el kéne fogadni, hogy mindenkire sor kerül. 
Lehetne esetleg annak örülni, hogy szépen halt meg, nem szenvedett. 
Aztán lehetne örülni a hosszú, szép életnek, amiben közösen volt részük. 
Ez is visszautasítva, majd jön a zárópoén: „aki még fiatal az tud változtatni, de mi már nem, nem tudunk változni, hagyjatok minket olyannak, amilyenek vagyunk.”

Gorombán hangzik, de nekem ez azt jelenti: hagyjatok szenvedni, szeretünk szenvedni! 

Ehhez a beállítottsághoz egyáltalán nem is kell idősnek lenni. 
Talán nincs is olyan ember, aki nem ismer panaszkodni szeretőket, akik szinte már a panaszkodással kondicionálják magukat a szenvedésre. 

Halottak napjának közeledtével, megvizsgálhatod a kérdést, te hogyan állsz ezzel. 

Miként minden, ez is beállítottság kérdése, miért tudták a régi görögök például, hogy a halál az élet része. Ma pedig a halálnak hihetetlen kultusza van, temetkezés, gyász-szertartások, évfordulós felhajtás, ünnepnap. Kisebb könyvtárnyi irodalma van a gyász-feldolgozás tárgykörének. 


Ennek kapcsán jut eszembe az indiai Kisa Gotami réges-régi története, akinek évekig kellett várnia, míg bekövetkezett a hőn vágyott áldott állapot és teljesült nagy vágya, gyermeket tudott szülni. Szerencsétlen módon a kicsi baba egy év múlva meghalt. Gotami nem volt képes tudomásul venni ezt. Teljesen megháborodott, azt mondta, hogy a kicsi nem halt meg, csak alszik. Ekkor ismerősei és barátai tanácsára felkereste a Buddhát és kérte őt, hogy gyógyítsa meg alvó gyermekét. A Buddha látta, hogy az asszony elvesztette józan eszét és normális érvelés nem lehet hatásos. 

Ezért hát azt mondta neki - menj a városba, kopogtass be a házakba és hozz mindenhonnan egy szezám magot. Jó, jó, mondta az asszony nagy boldogan, a Buddha meggyógyítja alvó gyermekemet, és már indult is. 
Várj, mondta a Buddha, hallgass végig. Csak onnan hozz magot, ahol nem halt meg senki. 
Az asszony elindult, bement a városba és bekopogtatott az első házba. Elmondta, hogy a Buddha meggyógyítja beteg gyermekét és ehhez egy szezámmagot kell vinnie. 

Majd megkérdezte, hogy van-e valaki, aki meghalt a házban. 

Igen, mondták nemrég temették a családfőt, meg ez is meghalt, az is meghalt. Az asszony így ment házról házra és mindenütt hasonló válaszokat kapott. 

Végül kijózanodott és belátta, hogy gyermeke nincs többé. 

A Buddha megtehette volna, hogy feltámasztja a halott gyermeket, ami az élet törvényének meghamisítása lett volna és ezzel csak átmenetileg szabadította volna meg az asszonyt a szenvedésétől. 

A tanulság, a tanítás ennél fontosabb. 

Az asszony a Buddha tanítványa lett és egész életére vonatkozóan volt képes megszabadulni a szenvedéstől. 

Persze lehetnek a mi kultúrkörünkben is szerencsések, akik élhetnek helyesebb felfogással. 

Jól emlékszem ausztráliai unokatestvérem levelére, amiben édesapja temetéséről számolt be. 

A temetés után összejöttek a barátok ismerősök és mindenféle kedves, szép és vidám történeteket felidézve emlékeztek nagybátyámra. Így is lehet. 

Tehát, ha lehet inkább emlékezzetek és ne gyászoljatok!

Száday Rezső
Life coach

Coachplusz


Megosztás


  • Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat

  • Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat

Te leszel az első! Ezt még senki nem olvasta!

Iratkozz fel, hogy ezek a cikkek eljussanak hozzád!

Meglepetéssel készülünk neked ünnepek alkalmával!
További információk


Hirdetés


Népszerű cikkek