18

Figyelem! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Még nem vagyok 18 éves
Hirdetés

Boldog, aki meg tud bocsátani!

Megosztás
Női lélek

Évtizedek távlatából, a Válogatás c. havi kiadvány német változatában megjelent cikk ugrott be nekem, aminek ez volt a címe. Az így nekilódult gondolatsort egy szinte hihetetlen megbocsátás zárja le.


A szóban forgó cikkben hosszan sorolt példák egyikére emlékszem csak, amelyben egy börtönbüntetését leöltött ember tele félelemmel és aggodalommal tart hazafelé.

(Ne feledjük, a példa abból az időből való, amikor a kommunikációt egyedül a levelezés jelentette!)

Utolsó levelében azt írta a családjának,

arról fogja tudni, hogy megbocsátottak-e neki, ha egy kék szalagot kötnek a kertkapu mellett lévő diófára.

Ahogy közeledett rég nem látott otthonához, már messziről feltűnt neki a színes szalagok százával teleaggatott diófa.
Ma sem tudom a jelenetet megindultság nélkül elképzelni.

Mindez akkor jutott eszembe, amikor A belénk égett múlt c. többszerzős kötet olvasásakor a Popper Péter által jegyzett rész harmadik, negyedik oldalánál tartottam.

Az írását megelőző fejezetek a megbocsátás esélyeiről, lehetőségeiről, sőt hasznáról szóltak.

Nagyjából arról, hogy a megbocsátás mindkét, a bántó és megbántott félnek fontos, szükséges és hasznos.

A könyv záró poénjaként, számomra hideg zuhanyként érintett Popper tagadása, aki a megbocsátást a priori kizártnak tartja.

Régóta, megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel gondolok erre a méltán nagyra becsült pszichológusra és nagyszerű emberre.
Már nem annyira fiatal emberként kevéssé látom a dolgokat feketének/fehérnek, ezért bőven elfogadom, hogy a nagyot alkotók sem látnak jól mindent.

Más kérdés, hogy azért, mert a kötetben a meccs 3:1-re alakul a pró és kontra között, mennyire vehetjük biztosra, hogy a ”jobbik győzött”?

Ezt a könyvet mindenkinek rendkívül hasznos lenne elolvasni. Éppen ezért bele sem kezdek az első három szerző pro érveinek rövid ismertetésébe.
Olvassátok el!

Inkább arról írnék, hogy milyen ellenvetéseim támadtak Popper érveivel szemben.

Mindenekelőtt azonban azzal kezdeném, ami kézenfekvő: se a bántónak se a bántottnak nem lehet jó.

Mindkét fél tudatában ott a negativitás, a bűntudat, lelkiismeret-furdalás egyrészről, a harag és bosszúvágy másrészről, ami zaklatottsággal, szenvedéssel járhat, következésképpen a megbocsátás mindkét félnek fontos, szükséges és hasznos.


Popper alap tétele szerint az érzelem nem befolyásolható, és ezáltal a bántást követő beállítottság sem.

Amit figyelembe kéne vennünk az az, hogy egy bizonyos érzelmet megelőz egy szituáció, amelyben és ahogyan a bántás történt.

Itt alakul ki a bántásról való gondolkodás, az ahhoz való viszonyulás.
Popper továbbá úgy gondolja, hogy felejtés nélkül lehetetlen a megbocsátás.

A bántásról az esemény során kialakult gondolkodás viszont nem csak a felejtés, hanem az átértékelés által magától is változhat vagy változtatható.

Ez utóbbiról ír Bagdy Emőke a kötet második írásában, aminek olvasása során folyton az jutott eszembe, hogy a javasolt terápia sorozatosan olyan dolgokat céloz, amiket a Vipassana megad.

Ennek a meditációs technikának az egyik haszna, hogy tapasztalati (nem csupán intellektuális) úton szerzett bölcsességgel megtanít arra, hogy ne reagáljunk vakon.

Ha ez már megy valamennyire, akkor még reálisabb látásmódunk utólagos korrekciója is. Később eszünkbe jutnak saját bántásaink is, kisebb jelentőséget tulajdonítunk magunknak és/vagy az esetnek stb..

Márpedig, mint minden, látásmódunk is állandóan változik és természetesen nem csak a bántásokra vonatkozóan. Egyébként a felejtéssel való megbocsátás azért sem megoldás, mert a felejtés csak a tudatunk felszínéről való eltűnést jelent. A tudat mélyén ott van a sérelem és nem tudható, mikor és hogyan kerül megint elő.

Még „a legridegebb, legintellektuálisabb közeg a büntető jog.. is szükségesnek tartja a megbocsátás lehetőségét”…
Felejtsük el!
Ezt mondja a jog a maga intellektuális beállítottságával, „mert ez az egyetlen lehetőség.” - írja Popper Péter.

Ezt is másképp látom.
A csaló a tolvaj, de még a gyilkos is nem csak egy csaló, tolvaj vagy gyilkos, hanem elsősorban ember, tehát igenis változhat.
A nyugati kultúrában közkeletűnek tekinthető a bibliai Saul Paulussá és kevésbé ismert az indiai Chanda (kegyetlen) Ashóka Dhamma (szentéletű tanító) Ashókává változása.



Döbbenetes példáját láthatja a változásnak és a megbocsátásnak, aki megnézi az Ülök és meditálok című, interneten elérhető dokumentumfilmet. 

A többszörös gyilkos tettét megbánva bocsánatot kér. Gondoskodik áldozatainak a családjáról és az áldozatok rokonai meglátogatják a börtönben, és a megbocsátás szimbólumaként rakhit, a szeretet zsinórját kötik fiúk ill. férjük gyilkosának a csuklójára. Nehogy félreértsétek, nem fikció, megtörtént eset!

Nehogy félreértsétek, nem fikció, megtörtént eset!


Száday Rezső
Life coach

Coachplusz
Minden rendben?


Megosztás


  • Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat

  • Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat

Te leszel az első! Ezt még senki nem olvasta!

Iratkozz fel, hogy ezek a cikkek eljussanak hozzád!

Meglepetéssel készülünk neked ünnepek alkalmával!
További információk


Hirdetés


Népszerű cikkek