Pozitív-e a pozitív gondolkozás?
Megosztás 
A James-Lange elmélet szerint nem azért nevetünk, mert örülünk, hanem azért örülünk, mert nevetünk.
Azt hiszem a dolog Amerikából származik és Európában (bőven a pozitív pszichológia megjelenése előtti időben) úgy ismerhettük meg, mint egy „keep smiling” (mindig mosolyogj!) kultúrát.
Ez olyasmit jelent, hogy minden körülmények között bátorságot, bizakodást kell mutatni, másként: légy mindig pozitív.
Sokan hivatkoztak arra, hogy nézd meg az amerikaiakat, azok bezzeg mindig mosolyognak. Időnként persze felmerülhet a kétség, ha náluk annyira töretlen a jókedv, a jól-lét, akkor miért járnak annyian pszichológushoz, mert hiszen a könyvekben ezt olvashatjuk, a filmekben ezt láthatjuk.
Akkor aztán megérkezett a visszahatás, hogy igen, mindig mosolyognak, de nem őszinték, tehát valójában nincsenek annyira jól, mint amennyire mosolyognak.
Szerintem a kérdés alapvetően az, hogy kívülről befelé, azaz akaratlagosan képesek lehetünk-e befolyásolni magunkat, a hangulatunkat és Karinthyval szólva „ha igen, akkor miért nem”.
Talán több az igen
Talán többen hajlandók rámondani az igent, mert mégiscsak szeretünk bízni a „jó”-ban, attól függetlenül, hogy a rossz hír, a legtöbb embernek, mindig vonzóbb, mert izgalmasabb.
Az egyik hazai „Megmondó ember” valamelyik tévés műsorában a tíz legpusztítóbb élethazugság egyikeként említi a vonzás törvényét.
Ez a „törvény(?!)
” azt mondja, hogy mindig megkapjuk, amit szeretnénk, legyen az jó vagy rossz, azaz a gondolataink közvetlenül befolyásolják a sorsunkat.
Ilyenformán akár pozitívvá is tehetjük magunkat.
Miért vonzó ez?
Miért jó ezt elhinni?
Azért, mondja, mert a „sorsunk formálódása egy rettentően komplex rendszerben folyik, túl sok erő hat a sorsunkra, túl sok különböző hatás határozza meg, ... és ez egy borzasztóan szorongató világ, … és ebben a szorongásban szükségünk van egy nagyon nagyon egyszerű élet-ideológiára, ami ezt feloldja és a bevonzás törvénye ezt adja, gondolkodj pozitívan ne gondolj a rosszra.
Ezek leegyszerűsítik és oldják a szorongásunkat.”
Hasonlóképpen nyilatkozik egy nagyon divatos indiai guru, (szerintem kis gé-vel), aki azt állítja
„Ha megpróbálod magadra erőltetni a pozitív gondolkodást, amikor valójában nem érzed azt, akkor magad ellen teszel. Nem vagy becsületes magaddal. Ez tagadása mindannak, amit magad előtt látsz, és ez egy burkolt formája az önbecsapásnak.„
Másrészről az erőltetés, mint ilyen megkérdőjelezhető, mert ritkán sikerül megúszni torzulás nélkül.
A James-Lange elmélet szerint viszont nem azért nevetünk, mert örülünk, hanem azért örülünk, mert nevetünk.
Próbálj csak egy ceruzát a szádba keresztbe behelyezni, tehát mosolyogtatni magad. Lehet, hogy kicsit jobb kedved lesz.
Kísérletekben pont ezt tették és úgy találták, hogy az alanyok jobb hangulatba kerültek. Tehát mégis? Lehet. A kérdés az, hogy a hatás mennyi ideig tart és milyen intenzív.
Az megint más kérdés, hogy a pszichológusok úgy hiszik, remélik, hogy ilyen hatást elő lehet idézni és óriási erőfeszítéseket tesznek ennek elérésére, ill. ilyen sikerek bizonyítására. Erre csak akkor van lehet lehetőség, ha sikerül a tudatalattit valamilyen módon kondicionálni, azaz a késztetés belülről jöhet.
Ezt adja a Vipassana, ahol a felismerés tapasztalati úton jön létre és nem intellektuális meggondolás eredményeként.
Mi legyen a válasz a címbeli kérdésre?
Legyünk-e pozitívak?
Azt mondanám: mindenki megpróbálhatja ízlése szerint, de erőltetni ne erőltesse senki.
Nem recept, nem okosság, de reményeim szerint gondolatébresztő, ami előbbre vihet.
Száday Rezső
Life coach - CoachpluszMinden rendben?
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget.
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat!
Megosztás 
