Figyelem! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!Még nem vagyok 18 éves
Tényleg mindig pörögni kell? A mai világ azt sugallja, hogy igen.
A pörgés minden…
Legalábbis ez a mainstream.
Ez a divat.
Akkor jön a következő kérdés: mindig követni kell-e a divatot?
Az jó dolog?
A másik történet egy fiatal, első gyermeküket váró házaspárról szól, szintén megtörtént eset.
A névválasztáson vitatkoztak.
A férj azzal utasította el a várandós anyuka által javasolt nevet, hogy az nagyon divatos.
A játszótéren minden második fiú megfordul erre a névre - érvelt. Nem választhatom ezt a nevet, csak azért, mert divatos? - vágott vissza a feleség. (NB azt választotta.)
Úgy vélem, mindkét eset ad muníciót az elmélkedésre, ha jut ilyenre idő a pörgés közben.
Szóval, hogy mikor az én választásom valami, és mikor tudatos vagy tudattalan követése egy egyébként ki tudja meddig tartó - divatnak.
Meggyőződésem szerint alapvetően célszerű védeni magunkat attól, hogy diktáljanak nekünk. Viszont lehet, hogy ahhoz gondolkozni kéne?
Végig kéne gondolni: kell ez nekem vagy nem?
De mikor?
Hiszen állandóan pörögni kell. Mindig kell valamit csinálni, még akkor is, amikor azt a valamit passzívan tesszük: utazunk a villamoson, például. Zenét vagy rádiót hallgatunk és legfőképpen a telót masszírozzuk.
A pörgés része az azonnaliság.
Eszembe jut valami, hallok vagy látok valamit, nosza felhívom Lutz Gizit vagy Kolbász Gyurit és elmondom neki, lefényképezem elküldöm neki stb.
„Hamar munka ritkán jó” - tartja a közmondás.
Ez eléggé kézenfekvő, ugyanis könnyen belátható, hogy a kapkodásban ez is, az is lemarad, kimarad: az eredmény nem lesz megfelelő.
Vajon van-e valaki, akinek soha nem okozott, valamilyen szintű problémát egy hirtelen, meggondolatlan válasz, visszavágás, gesztus vagy tett? Olyan, ami kiszaladt, zsigerből jött, azaz megkerülte a tudat minimális kontrollját.
Persze hasonlóképpen kárt okozhatunk olyan valamivel, ami esetleg nem azonnali, de végig gondolatlan.
Sajnos azzal, hogy gondolkozni kell, még nem zárhatjuk le a kérdéskört.
Nem tudom, hol hallottam a kitételt, miszerint, akiknek állandóan kell, hogy szóljon valami (TV, vagy rádió otthon, zene még útközben is) azok vajon nem a saját gondolataikkal félnek-e találkozni?
Például megoldást kell találni egy egy dilemmára. A tudatunk viszont hozzá van szokva a pörgéshez, így a gondolatok állandóan egy szűk, zárt körben pörögnek. Ez képtelenné tehet egy kérdés, dilemma vagy probléma alapos mérlegelésére.
Nincs mód a lehető legtöbb szempont megkeresésére és azok végiggondolására. Azok - akiknek nem kell mindig pörögniük - tapasztalhatják, hogy kérdéseiken, dilemmáikon gondolkozgatnak, és előbb utóbb kigurul a legjobb megoldás.