Igaz az útvonalam tervtelen, de az indulásig vezetõ utat sok idõ volt megtervezni.
Nem csak megfelelõ felszerelésre volt szükségem, hanem injekciók, vízumok, utazási biztosítás, valamint nem lejárt (vagy hamarosan lejáró) iratokra. Nem is beszélve a bátorságról, de errõl még hamarosan írok egy másik cikket.
Szándékosan 65 literes táskát vettem, mert tudtam, ha nagyobbat veszek, akkor azt is megtöltöm. A felszerelés össz súlya nem mehetett 17 kg fölé, hiszen arra még rá kell számolni a vizet meg némi ennivalót, ami mindig lesz nálam.
Az összes felszerelésem, amit az utra viszek, kivéve a cicát mert az amúgy is anyukámé. Részletes felsorolas a cikk végi linkben található.
Az ötlet megszületése óta gyûjtöttem az útra, ami már másfél éve volt. Irok egy részletes cikket hamarosan, arról, hogyan is takarékoskodtam.
Sok világutazó azt írta, szinte pénz nélkül is lehet utazni, fõleg akkor nem fog sokba kerülni, ha az ember rugalmas. Ez is az egyik oka, hogy terv nélkül menjek, mert nincs sok pénzem. Meglátjuk, milyen messze visz majd a kis spórolt pénzem, Nepálig már biztos.
Sok helyen, ahova majd elutazom talán több 100 kilométerre sem lesz egy bolt, úgyhogy nagyon körültekintõnek kellett lennem a felszerelés kiválasztásakor. A hegyekben is szeretnék eltölteni sok idõt, úgyhogy erre biztos lesz számtalan példa. Minden egyes dolognak nagyon szükségesnek kell lennie, és extra pillekönnyűnek.
Körülbelül 1 évbe tellett, mire a felszerelésemet felkutattam, véglegesítettem és mindent megvettem, kivéve pár dolgot, amiket Nepálban fogok megvenni. Pár dolog, amit vettem egy idõ után nem tűnt olyan fontosnak, mint például egy gore-tex edzõcipõ, mivel a bakancsom is gore-tex.
A lista készítése úgy kezdõdött, fel kellett kutatnom, mire is lesz szükségem. Ezután meg kellet találni a legjobb minõséget, majd pedig ennek a legkönnyebb változatát. Végül pedig megtalálni mindez merre a legolcsóbb. Ha mindez még nem tűnik soknak, ezek után letesztelni minden darabot és visszaküldeni, ami esetleg hibás vagy újat venni, mert már nem tudtam visszaküldeni. Mindkettõre volt példa.
Mindez eszméletlen sok idõt felemésztett. Elmondom csak a bugyim beszerzésének torturáját, hogy éreztessem a “fájdalmamat” a felszerelés beszerzésének bonyolultságáról.
Nem sok turabugyit (nem is tudom, hogy hívják magyarul) árulnak a világon, tudom, mert a neten körbenéztem mindenhol. Volt pár cég aki kínálta a termékeit kb 10.000 Ft-ért. Nem igazán akartam kiadni ennyi pénzt egy darab bugyogóért. Igazából mindenre volt egy körülbelüli limitem, hogy mennyi pénzt adok ki. Ha ezt nem vettem volna figyelembe, akkor milliókat is elkölthettem volna a felszerelésemre.
Azèrt, mert nekem csak pár grammos, kényelmes, izzadságelvezetõ, varrás nèlküli, extra gyorsan száradóra (pár óra) volt szükségem. Nem engedhetem meg, hogy napokig szárítsak egy bugyit a hátitáskámra akasztva. Nem akarok hírhedt lenni, mint egy hátizsákos csaj, akinek mindig bugyi lóg a táskáján, nem is beszélve arról, hogy ez sok országban sértõnek számíthat. Hónapok után sem sikerült elõbbre jutnom, úgyhogy elkezdtem felkutatni különféle túra- és sport boltokat London szerte reménykedve, hogy talán találok valamit, ami elkerülte a figyelmemet a neten. Igy is lett. Egy nagy sportboltan (Sports Direct) találtam meg az igazit. Szerelem volt elsõ látásra, igaz csak egy darab volt. Kisebb torturával, hetekkel késõbb még sikerült beszereznem további kettõ darabot. Ezzel a sztorival azt akartam szimbolizálni, ha el akartok indulni a világ körül, akkor már ma kezdjetek el kutakodni a neten. Nem megfelelõ minõségû, nehéz felszereléssel nem jut messzire az ember.
Szárítom a felsõmet a táskámon túra közben valahol Nepálban a Dhaulagiri környékén.
Minden irat lejáratát elõször is meg kell nézni és bekalkulálni az út idõtartamára. Azt is figyelembe kell venni, hogy sok országba csak 6 hónapnál hosszabb ideig érvényes útlevéllel engednek be. Amit én lecsekkoltam:
Nem viszek sok készpénzt magammal, My Travel Cash dollár alapú Mastercardot kiváltottam, és azt fogom használni.
Ezt is jó idõben el kell kezdeni, mert némely injekció kúra hetekig is eltarthat, persze attól függõen, ki milyen országba megy. Ezekrõl a beszerzett injekciókról nem árt egy injekciós könyvet is magunkkal vinni ,ha módunkban áll. Nem csak az ország elõírt szokásos injekciós elõírásait kell figyelembe venni, hanem a megváltozott körülményeket is, mint például hónapokkal a nepáli földrengések után még mindig könnyen kialakulhatnak járványok.
Ez sem volt egyszerű, mert ami nekem fontos volt, hogy a hegyekben is biztosítva legyek, és a Macbookom és a fényképezõgépem is biztosítva legyen. Ez a két kritéria nagyon speciálisnak minõsült és hónapok után sikerült végre egy biztosítást találni. A biztositasomat Angliában a UK General Insurance-nél kötöttem.
Nekem egy darab vízumom sem lesz, amikor megkezdem az utazásaimat. Tervek nélkül nem tudom hova és mikor fogok menni. Gondolom majd út közben kiváltom õket, de ha nem így lesz legalább írok egy cikket, mekkora ökör voltam, hogy ez nem így van, és ti egy jót nevethettek. Azt olvastam a neten, hogy a legtöbb országba az úton is be lehet szerezni vízumot. Az emberek többségének nehézsége azzal támadt, hogy valahol útlevél képet szerezzen. Beszereztem 10 útlevél képet és most már úgy érzem felkészült vagyok.
Az elsõ állomás Nepál és ott tudom a reptéren is be lehet szerezni a vízumot, a többit meg majd meglátjuk.
Bárki bármilyen gyógyszert rendszeresen szed, akkor a tervezett utazás idejére elõre ki kell váltani a recepteket.
Igaz nincs terv, de az elképzelés talán az, hogy követem a napot a világ körül, ami azt jelenti, ha nem magas hegyekben túrázok, akkor valószínű melegem lesz. Ennek megfelelõen vettem felszerelést. Sajnos a hegyi viharálló pillekabátom, amit imádok, mert nagyon meleg, az nem fér már bele a hátitáskámba, és otthon kell hagyom. Ha nagyon hideg klímába megyek, akkor az adott országban veszek valami olcsó meleg felszerelést, amit majd valakinek odaadok az utcán, amikor végeztem. Az ázsiai kezdés nagyon hasznos, hiszen ott sok minden olcsón megtalálható. Van pár apró dolog, amit kinnt fogok megvenni, hiszen, ha itt venném meg, akkor is Azsiából jönne.
Minimalizálni az “életemet“ 15 kg-ra nagyon sok komfort lemondással fog járni, amit most élvezek. Olyan banálisnak tűnõ dolgokról kell már az elsõ állomáson, Kathmanduban lemondanom, mint például ivóviz a csapból vagy állandó elektromos áram. Egy darab luxus cikket, a sok lemondás mellett szerintem meg kell, hogy engedjek magamnak. Most így látom, de lehet ez mind megváltozik az úton, mivel minden egyes extra grammot utálni fogok a hátamon egy idõ után.
Számomra ez a “luxus cikk” a kávé. Egy reggeli kávé még annál is fontosabb, mint hogy minden nap tiszta ruha legyen rajtam. Már voltam többször hetekig a világ végén a hegyek között, ahol csak örültem, hogy élek, a tiszta ruházat az egyáltalán eszembe se jutott. Viszont minden reggel, amint kinyitottam a szemem, kávéra gondoltam. Nem is említve azt, hogy a legtöbb ötletem egy kávé mellett született.
Jó alap, ha már edzõterembe jártunk és némileg fittek vagyunk. Bár a nehéz hátizsákolásra nem igazán lehet az edzõteremben alapozni, csak a kardio részére tudunk felkészülni. A hátizsák cipelése olyan izomcsoportokat dolgoztat meg, amelyek csak akkor aktivizálódnak, amikor hátizsákolunk. Az én felkészülésem abból állt, hogy hétvégenként elkezdtem túrázni 10 kg-os hátizsákkal és fokozatosan felvittem 18kg-ig. Hétköznaponként munka után is róttam London utcáit. Sétáltam esõben, szélben, sötétben. Minden egyes hosszú, magányos, unalmas sétámon megkérdeztem magamat, hogy vajon megéri ez a sok áldozat? Most, hogy elindulok a világ körül azt mondom megérte.
Egy gyakorló túra egy reggel a Duna parton
A lista kicsit hosszúra sikeredett, úgyhogy kérlek klikkelj a teljes listára.
A blogom követhetõ:
Honlap: www.femaleyeti.com
Facebook: Female Yeti
Instagram: femaleyeti
Pinterest: femaleyeti
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat