18

Figyelem! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Még nem vagyok 18 éves
Hirdetés

Milyen érzés mindent hátrahagyni? Őrült gondolatok a repülőn!

Megosztás
Utazás

Ezt a cikket a Budapestről Katmanduba tartó gépen írtam, amikor elindultam a világ körüli utamra. Nem hiszem, hogy felfogtam, mit is csinálok. Már hosszú hónapok óta elkezdtem a felkészülést, de mindig olyan elfoglalt voltam, ezért soha nem volt időm, hogy leüljek és azt gondoljam, “Igen, tényleg meg fogom csinálni és nagyon jó lesz”. Nekem a búcsúzkodás duplán volt nehéz, mert Angliában és Magyarországon is búcsúzkodnom kellett.   Good-bye Anglia


Ezt a cikket a Budapestről Katmanduba tartó gépen írtam, amikor elindultam a világ körüli utamra.

Nem hiszem, hogy felfogtam, mit is csinálok.

Már hosszú hónapok óta elkezdtem a felkészülést, de mindig olyan elfoglalt voltam, ezért soha nem volt időm, hogy leüljek és azt gondoljam, “Igen, tényleg meg fogom csinálni és nagyon jó lesz”.

Nekem a búcsúzkodás duplán volt nehéz, mert Angliában és Magyarországon is búcsúzkodnom kellett.

 

Good-bye Anglia

1 hónappal a nagy út előtt felmondtam és otthagytam a kinti életem, ami 10 évembe került, hogy felépítsem. Amikor visszaadtam a háziúrnak a kulcsomat, és kiléptem a házból, akkor döbbentem rá, már nem tartozom sehova. Már nem volt kulcs nálam, amit a táskába tegyek. A magyarországi családi ház kulcsait már 10 éve visszaadtam, igaz oda mindig visszamehetek, de akkor sem volt már nálam kulcs.

A munkámat nem volt nagyon nehéz otthagyni, mert már váltani akartam. A kollégáimmal pedig Facebook-on keresztül tartjuk a kapcsolatot. Az egyetlen furcsa érzés az volt, hogy először az életemben én választottam azt, hogy munkanélküli legyek, vagyis szabad. A munkanélküli szó kicsit depressziósan hangzik. Egész életemben keményen dolgoztam és tanultam. Most pedig csak úgy otthagytam mindent, de egyáltalán nem bántam meg a döntésemet.

Viszlát Magyarország

Miután elbúcsúztam barátoktól, kollégáktól, Londontól hazautaztam, hogy a családommal lehessek 1 hónapig.

Amikor a családom kivitt a reptérre, úgy éreztem, mintha visszamennék Londonba. Soha nem volt 4 hónapnál több, hogy ne lássam a családomat. Nem is tudom elképzelni, mi lesz, hogy nem látom őket ilyen sokáig.

Milyen érzés itt most a repülőn?

Nem is tudom, semmi nincs a fejemben. Szerintem az agyam csak nem tudja felfogni, mit is csinálok. Ez néha jó, mert sok őrült dolgot csináltam, és sokszor az agyam egyszerűen nem tud lépést tartani a testemmel.

Tudom, hogy bármikor visszatérhetek, és visszakaphatom a régi életemet. Úgyhogy nagyon nincs sok vesztenivalóm. Amire talán gondolok, miután olvastam sok utazós blogot, soha egyikük sem írta, hogy megbánták volna az utazásaikat, úgyhogy biztos az enyém is szuper lesz.

Namaste Nepal

Az első állomás Katmandu, ahol majd önkénteskedek (nem jótékonysági szervezet részeként). Igazából soha nem önkénteskedtem, és Katmanduban élni is érdekes lesz. Nagyon várom már, hogy segíthessek valamint, hogy beleláthassak a nepáli emberek mindennapjaiba.

Légy hálás, azért amid van

Rám hallgathattok, mert az utazásaimat elkezdve hamarosan igazán nem lesz semmim. De menjünk vissza Nepálba. Amikor ott voltam az emberek olyan kedvesek, boldogok, és nagylelkűek voltak annak ellenére, hogy nincs szinte semmijük. Ez megváltoztatta a szemléletemet a nyugati világról. Azt vettem észre, hogy a nyugati civilizációban a legtöbb ember mindig morog valamiért.

“Nem vagyok elégedett a munkahelyemen”, “milliomosoknak túl sok pénzük van”, politika, időjárás csak pár amiről morogni lehet.

Az emberek mindig azt nézik amijük nincs, vagy amit nem szeretnek. Soha nem nézik azt, hogy mijük van és örüljenek annak. Nepálban, amit láttam, hogy az emberek boldogok azzal, amijük van. Fontos a család és a körülöttük lévő emberek és nem pénz, hiszen az nincs. 

Nem felejtem el, amikor egy nepáli hegyi faluban sétáltam (földdel vált egyenlővé a földrengéskor) sötétedéskor és gyereknevetést hallottam. Benéztem a házba, hiszen nem volt ajtó csak egy takaró lebegett az ajtó helyett. Láttam az egész családot az asztal körül, amin csak egy gyertya égett. Mosoly volt mindegyikük arcán. Mit látok a legtöbb nyugati családnál? Esténként a tévé előtt  ülnek, vagy éppen az okostelefonjaikkal vannak elfoglalva. Ha milliomos lennék minden egyes nyavalygó embert elküldenék Nepálba, hogy megtanulják, hogyan kell hálásnak lenniük azért, amijük van. Csak szemléletváltás kérdése. Nagyon örülök, hogy ezt a látásmódot kaptam Nepáltól.  A nepáli emberek annyi mindent adtak nekem, amihez a pénznek semmi köze, mégis sokkal többet ér.

Az én kis segítségem Nepálban

Be kell vallanom, hogy kicsit tartok attól, mi lesz amikor meglátom a nepáliakat és az országot a földrengés után. Nagyon közel állnak szívemhez és nehéz lesz. Megtanultam az életben, hogy NEM kell mindig a könnyebb utat választani. Ebben az esetben talán az lett volna, hogy befizetek egy kis pénzt online valami jótékonysági szervezetnek és Facebookon jól megmutatom, hogy mennyire támogatom Nepált, miközben igazából semmi nincs mögötte.

Az elmúlt hónapokban eszeveszetten írtam embereknek, cégeknek és kértem tőlük bármi segítséget amivel Nepált tudnák segíteni Magyarországon és Angliában is. Persze mindenki elutasított, de legalább páran sok szerencsét kívántak. Máshonnan nézve pedig nagyon sok támogatást kaptam barátoktól és a családomtól. Talán soha nem leszek képes meghálálni ezt a sok segítséget. Barátaim közt kétszer is gyűjtést szerveztem, sőt meg jótékonysági vacsorát is szerveztem, valamint a munkahelyemen is gyűjtöttem némi adományt meg elsősegély felszerelést. Ezek a próbálkozásaim mind sikerrel zárultak. Sőt nagyon sok emberrel megismerkedtem a gyűjtés során, és sok mindent tanultam az emberekről, és magamról. A nehezebb utat választani már most kifizetődött.

Nagyon örülök, hogy most úgy ülök a gépen, hogy tényleg mindent megcsináltam amit tudtam Nepálért és a többi már nem rajtam múlott. Azt, hogy most megyek oda, ahogy mondtam az elején még mindig hihetetlen.

A blogom követhetõ:
Honlap: www.femaleyeti.com
Facebook: Female Yeti
Instagram: femaleyeti
Pinterest: femaleyeti


Megosztás


  • Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat

  • Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat

Te leszel az első! Ezt még senki nem olvasta!

Iratkozz fel, hogy ezek a cikkek eljussanak hozzád!

Meglepetéssel készülünk neked ünnepek alkalmával!
További információk


Hirdetés


Népszerű cikkek