18+
Figyelem! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Még nem vagyok 18 éves
Hirdetés

Kisgyermekünk önbizalma

Megosztás
Egészség

Önbizalma csak annak van, aki nem szorong, nem fél semmitől, legyen szó lélekről, gondolatokról, szituációkról. Mai világunkban szinte minden második embernek  állandó megfelelési kényszere van. Nem létezik olyan ember, aki ne félne valamitől.

Hirdetés


Önbizalma csak annak van, aki nem szorong, nem fél semmitől, legyen szó lélekről, gondolatokról, szituációkról. Mai világunkban szinte minden második embernek  állandó megfelelési kényszere van. Nem létezik olyan ember, aki ne félne valamitől.

Sokszor nem tudjuk megmagyarázni, miért félünk, egyszerűen csak tartunk valamitől. Félelemérzetünknek is vannak fokozatai, mint például az ijedtség, pánik és végezetül a fóbia. Különbözően kezeljük félelmeinket, ezen belül pedig teljesen másként élik meg félelmiekt a felnőttek, és a gyerekek. Gyermekünknek nem attól lesz önbizalma, ha mindentől megóvjuk, bármi áron.
Gyermekek az igazi felfedezők. Mindannyian így voltunk ezzel gyermekkorunkban. Mindent megfogtunk, megízleltünk, lökdöstünk, tapogattunk. Figyelve, vajon mi történik. Ez is egyik lépcsőfoka fejlődési szakaszunknak.

Ne hagyjunk rá mindent

Igenis el kell magyarázni, mit szabad és mit nem. Mindezt reális keretek között, mert szüksége van gyerekünknek a tapasztalásra. Csak azért, hogy tapasztalhasson, ne engedjünk meg neki bármit, mert ezzel többet ártunk, mint használunk. Téves következetéseket vonhat le, és ezeket a helytelen viselkedésformákat sokkal nehezebb később javítatni.

Miért ne óvjuk még a széltől is

Csak verbálisan közölt információk a gyerekeknek nem nyújtanak teljesen kielégítő magyarázatot. Egyszerűen azért, mert gyerekek. Ne vetítsük ki rájuk már jó előre, hogy milyen baj történhet, amikor ezt és ezt teszi. Aminek be kell következnie, az be is fog. Félelmeinket előre vetítve előbb vagy utóbb, de inkább előbb, be szokott következni a baj. Szinte, mintha csak várnánk rá. Igen, el fog esni, meg fogja ütni magát. Ilyenkor a helyes magatartás ne abban megnyilvánuljon meg, hogy pityergünk vele. Felmérve a probléma súlyosságát, kommunikáljunk úgy, mintha szinte semmi nem történt volna. Kapcsoljunk rögtön, és keressünk számára valami ellenállhatatlanul érdekes dolgot. Nézd csak! Mi van ott? Pillanatok alatt túllépnek a problémán. Ezek a cselekménysorozatok mindenképen növelik önbizalmát, mert megélhette az adott szituációt, és szembesülhetett a következményekkel.

Ismerjük fel, mikor komoly a baj

Köztudott, hogy a gyerekek, kicsit kiszínezik néha a velük történt eseményeket, kicsit túloznak is, mert gyerekek. Ilyenkor még szorosan összefonódott náluk a fantázia világa a valóságéval. Sokszor így kerekednek igazán aranyos történetek, melyek szinte minden szülőben mély nyomokat hagynak. Először mindig mérlegeljük a helyzetet, ne essünk pánikba azonnal, mert a gyerek ezt megérzi, és ettől kezdve szinte alig lesz esélyünk kideríteni, valójában, mekkora is a baj. Ő maga is rá tud vezetni minket, valóban nagy-e a gond, mert képesek rá, csak hagynunk kell őket. Ez a magatartás is növeli önbizalmukat, mert ők ugyan tudatosan nincsenek tisztában vele, mégis egy komoly helyzetet oldottak meg szüleiket segítve. Ilyenkor nagyon dicsérjük meg, mert ügyes volt. Ettől kezdve, minden kétséges helyzetben tisztában lesz vele, mit kell mondani – mutogatnia a Maminak vagy Papinak, hogy megértsék őt.

Komoly veszélyt észlelve

Amennyiben úgy látjuk, valós, komoly következményekkel járó helyzet felé sodródik gyermekünk, állítsuk meg. Ekkor érezheti rajtunk, komolyan beszélünk, mert nagyon határozottak vagyunk. Kicsit megszeppen, és még egy pillanatnyi próbálkozás erejéig ismételten el akarja majd érni, amit elhatározott már egyszer. 100 esetből kilencvenötször be is igazolódik állításunk. Legyünk hajthatatlanok. Amikor azt látjuk, gyerekünk letett szándékáról, nagyon dicsérjük meg. Ezt minden mozzanatunkkal, rezdülésünkkel éreztessük is vele.

Ne állítsuk kényszerhelyzet elé

Gyerekkorban kifejezetten rosszat teszünk gyermekünknek, amikor kényszerhelyzet elé állítjuk, és nem hagyunk számára döntési lehetőséget. Ha nem akar valamit megenni, mert fél tőle, nem tetszik a színe, fura hangja van, ne erőltessük rá. Későbbiekre nézve ezzel a magatartásunkkal csak azt érjük el, hogy olyan dologtól is félni fog, amitől egyébként nem tenné. Ezek a gyerekkori kényszeres tapasztalások egész életünkben nyomokat hagynak.


Megosztás

Hirdetés


  • Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat

  • Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat

Te leszel az első! Ezt még senki nem olvasta!

Iratkozz fel, hogy ezek a cikkek eljussanak hozzád!

Meglepetéssel készülünk neked ünnepek alkalmával!
További információk


Hirdetés


Népszerű cikkek