18+
Figyelem! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Még nem vagyok 18 éves
Hirdetés

Nem tanul gyerekünk? Motiválatlan?

Megosztás
Kicsi lélek

Sok szülőt letaglóz a felismerés, így az év végi bizonyítványosztás közeledtével, hogy hiába minden igyekezet, hiába próbálta motiválni, tanulásra késztetni gyermekét, ez az év végi jegyeiben egyáltalán nem látszik meg. Ilyenkor haragszunk magunkra, hogy nem kezdtük el Őket időben ostorozni, esetleg büntetni, ahhoz hogy jegyeiket kijavítsák. És haragszunk a gyerekre, mert lusta, és nem látja be, hogy ezzel „jövőjét” teszi kockára.

Hirdetés


Sok szülőt letaglóz a felismerés, így az év végi bizonyítványosztás közeledtével, hogy hiába minden igyekezet, hiába próbálta motiválni, tanulásra késztetni gyermekét, ez az év végi jegyeiben egyáltalán nem látszik meg.

Ilyenkor haragszunk magunkra, hogy nem kezdtük el Őket időben ostorozni, esetleg büntetni, ahhoz hogy jegyeiket kijavítsák.

És haragszunk a gyerekre, mert lusta, és nem látja be, hogy ezzel „jövőjét” teszi kockára.

Aztán felmerülhet bennünk a gondolat, hogy biztos a képességeivel van a baj, valamit fejleszteni kellene benne. Hál istennek jön a nyár, kínálat van rendesen, majd keresünk számára valamilyen tanfolyamot, fejlesztő tábort, magántanárt, aki majd ebben a 2,5 hónapban csodát tesz vele.

Valóban erre van szükség?

Szerintem nem. A gyerekekre az év folyamán óriási nyomás nehezedik, rengeteg a tanulni való, a számonkérés, és egyáltalán nem tenne nekik jót, és a motiváltságukat sem növelné, ha a nyarat tanulással, gyakorlással kellene tölteniük és nem gondtalan feltöltődéssel.

Gyakorló szülőként persze nem vitatom, hogy a nyár valóban alkalmas arra, hogy a hiányokat bepótolják, hogy a gyengébb képességeket erősítsék, de vigyünk ennek megoldásába egy kis tudatosságot.

Először is hagyjuk Őket pihenni, keressünk számukra olyan szabadidős tevékenységet, amiben jól érzik magukat, ami töltekezést nyújt számukra. Válasszunk olyat, amihez valóban kedvük van, és nem érzik kényszernek.

Próbáljunk minél többet beszélgetni velük (nem faggatni), hogy megfejtsük mitől is vesztették el lelkesedésüket, miért is nincs kedvük tanulni. Mindig van egy mögöttes ok, ami miatt ez megtörténik. Persze, van olyan eset is, amikor a baráti társaság van rájuk olyan hatással, hogy azért nem tanulnak, mert az a „menő”, de most induljunk ki az egyszerűbb lehetőségből, hogy gyermekünket valamilyen negatív hatás érte, amitől úgy érzi teljesen fölösleges tanulnia, Ő ehhez úgyis kevés.

A megtörténteket megváltoztatni nem tudjuk, viszont a motiváltságukat még mindig feléleszthetjük, de ehhez tudnunk kell azt, hogy mivel is motiválható.

Ha gyermekünk szereti a versenyhelyzeteket, ha sikerorientált, akkor használjuk a nyarat arra, hogy a csorbát szenvedett önbizalmát talpra állítsuk. Ilyenkor szülőként az a feladatunk, hogy a nyári szünetben, bízzuk meg feladatokkal, amit tudjuk, hogy sikeresen elvégez. Legyenek rövid távú célok, amiket Ő maga tűz ki maga elé, és szeretné elérni. Ne kritizáljuk, csakis dicsérjük (bármennyire is nehéz ez néha), mindig a jót próbáljuk meglátni bennük. Ez kicsit olyan lesz, mint egy edzőtábor, ahol arra alapoz, hogy a szeptemberi évkezdést már könnyedén vegyék.

Ha gyermekünk visszahúzódó, önbizalom hiányos, akkor is hasonlóan járhatunk el, csak vele egy kicsit bonyolultabb lesz a dolgunk, mert itt már valószínűleg az önérvényesítő energiák is hiányoznak. Ők azok, akik azért vesztik el a motiváltságukat, mert nem képesek kifelé a tudásukat megmutatni, stresszesek, görcsölnek, és állandóan elégedetlenek magukkal és teljesítményükkel. Az Ő esetükben a végső megoldást az önismeret fogja elhozni, de addig is lehet számukra olyan foglalkozásokat találni, ahol jól érzik magukat, ahol szerető közeg veszi körül Őket és ahol mernek „szerepelni”. Őket pl. semmiképpen nem küldeném valamilyen sporttáborba, vagy bátorságot igénylő helyekre, inkább családias környezetbe, ahol szeretettel, elfogadással veszik körül. Ez sokkal többet nyújthat számukra, bármilyen tanulási tréningnél, vagy tanfolyamnál.

A legtöbb gyereknél a legnagyobb problémát az okozza, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy milyen tanulási képessége van, mi számára a legjobb, leghatékonyabb módszer.

Az én legkisebb gyermekem pl. kimondottan jobb agyféltekés gondolkodó, így a mai oktatási rendszerben, főleg felső tagozatban komoly nehézségei adódtak. Ehhez járult még hozzá némi figyelemzavar is, ami nem könnyítette meg a helyzetét.

Nála azzal kezdtem, hogy a tankönyv anyagát (ami bal agyféltekés módon, logikusan íródott) magyarról magyarra fordítottuk. Először együtt olvastuk el, megfogalmaztuk a saját nyelvén, értelmeztük, képeket adtunk hozzá és érzéseket, mert így tudta feldolgozni. Aztán már maga „fordította””, ekkor már csak a lényeg kiemelését és az összeszedett elmondását kellett gyakorolnunk. Igaz beletelt 2 évünkbe, de a gimnáziumi felvételit már saját maga érte el önerőből, és kitűnő közeli, az eredménye is. Mivel nem akartam megváltoztatni az adottságát, hanem elfogadtam, hogy Ő ilyen, és nem tettünk mást, mint el kezdtük edzeni a gyengébb oldalát, ezért motivált maradt és mára már a logikai tárgyakkal sem áll hadilábon. Az utált matek, amiből verejtékezve hozott össze, egy éppen hogy 4-est, ma már egy erős 5-ös. Azonban ezt nem a nyári szünetben tettük meg, hanem év közben, nyáron inkább az önbizalmának erősítésével és a pihenéssel foglalkoztunk. Mindezt a példát csakis azért szerettem volna megosztani, hogy lássák milyen fontos, hogy figyelembe vegyük azt, hogy gyermekünk milyen adottságokkal rendelkezik. Persze én annyiból szerencsés vagyok, hogy a munkám révén (gyermek asztrológus vagyok), pont azzal foglalkozom, hogy gyermekek személyiségét vizsgáljam és adottságaikat feltérképezzem.

A tanulási képesség ismerete mellett ugyanilyen fontos azt is tudnunk, mivel tudjuk gyermekünk lelkesedését beindítani. Mi az a kulcs, ami adja a szikrát, hogy a motor beinduljon.

Itt is többféle típus van. Van akit a távlati célok, van akit a rövid távú, gyors sikert hozó célok elérése motivál.

Célok

Van, aki halogató, minden „ej rá érünk arra még”, számukra kell a rendszer, hogy beosszuk a napját, és érzelmileg is biztonságban legyenek. Ők azok, akik százszor gyorsabban megmozdulnak másokért, mint saját magukért.

Aztán vannak azok is, akik szeretnek előre tervezni, akik biztonsági játékosok, nehéz Őket megmozgatni, viszont ha megmozdulnak, akkor kitartóak, és alaposak. Nekik racionális célok kellenek, hogy értelmet lássanak az adott feladat elvégzésére. Nálunk érzelmekkel nem érünk célt, ez nem befolyásolja Őket.

 

Általánosságban viszont az egyik legnagyobb igazság, és a legjobb eszköz, ha szeretjük, dicsérjük gyermekünket. Akár jutalmazhatjuk is, de ezt lehetőleg ne pénz legyen, mert annál rosszabb nincs, amikor egy gyermek azért tanul, mert a szülők fizetnek egy jó jegyért. Ez azt hozza majd, hogy felnőtt korában is az lesz a motiváló erő számára, hogy olyan munkát keressen, ami jól fizető, még akkor is, ha minden nap utál majd dolgozni menni.

Ráadásul ez nem is adja meg számára az igazi, hosszú távú lelkesedést. Ha azt akarjuk elérni, hogy valóban motivált legyen és ez belső késztetésből eredjen, akkor tartsuk tiszteletben egyéniségét, és szeressük olyannak amilyen. Mert minden emberi lény önmagában tökéletes.

Dudás Mária gyermekasztrológus

Időpont egyeztetés tanácsadásra, elemzésre

06/30-4515002

Tanácsadás

Belső Béke


Megosztás

Hirdetés


  • Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat

  • Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat

Te leszel az első! Ezt még senki nem olvasta!

Iratkozz fel, hogy ezek a cikkek eljussanak hozzád!

Meglepetéssel készülünk neked ünnepek alkalmával!
További információk


Hirdetés


Népszerű cikkek