18

Figyelem! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Még nem vagyok 18 éves
Hirdetés

Problémamegoldás férfi és női szemmel

Megosztás
Női lélek

Ahogy két héttel ezelőtt ígértem, ebben a részben egy nagyon fontos, és éppen ezért súlyos buktatót magába rejthető különbözőségről lesz szó. Ez pedig nem más, minta két nem eltérő kommunikációs szokása. A nők tanácsot adnak, a férfiak megoldást kínálnak. 


Ahogy két héttel ezelőtt ígértem, ebben a részben egy nagyon fontos, és éppen ezért súlyos buktatót magába rejthető különbözőségről lesz szó.

Ez pedig nem más, minta két nem eltérő kommunikációs szokása. A nők tanácsot adnak, a férfiak megoldást kínálnak.

Amiben mégis közösek az az, hogy mindkettőnek az üzenete: Te nem tudod, mit kell csinálnod, de én majd megmondom neked.

Mi azt mondjuk: „Tedd ezt és ezt!”, a férfi: „Ilyenkor az vezet megoldáshoz, ha ezt és ezt teszi az ember!” A nagy különbség itt a helyzetekben van, ahol ezek az üzenetek megjelennek. Párkapcsolatban például a nő akkor tanácsol, ha neki magának van baja azzal, amit a férfi tesz vagy nem tesz (például: „Elmehetnél a gyerekkel a játszótérre, láthatod, hogy nem tud mit kezdeni magával, nekem meg rengeteg dolgom van”), fáradt, túlhajszolt és a tanácsa alapján remél segítséget.

Meglepő módon a férfi megoldás-kínálása is ugyanerre a helyzetre vonatkozik, vagyis, amikor a nő fáradt, túlhajszolt, ilyenkor jön a „megoldás” (a férfi szemszögéből): „Miért nem hagyod abba a takarítást, ha ilyen fáradt vagy? Meg kell mondani a gyereknek, hogy tartson rendet a szobájában!”. Ebből is látszik, hogy a nő a saját problémájának megoldása érdekében ad tanácsot, a férfi pedig a másik problémájára áll elő a megoldással, nem pedig a saját igényei kifejezésére. Persze, ezen már meg sem lepődünk, hiszen az előzményekből jól tudjuk már, a férfi nem panaszkodhat.

Aki felvállalja a problémáját, gyengeségét a másik előtt, az megértést, támogatást, esetleg segítséget remél, együttérzést vár. Aki azonban ilyenkor nem együttérzést, segítséget vagy megértő hallgatást, hanem ötleteket, megoldásokat kínál, annak nem feltétlenül a kapcsolaterősítés, hanem a jópont-gyűjtés a célja. Persze van együttérzés is a megoldáskínálás mögött, mivel ilyenkor a saját módszerét próbálja átadni a másiknak.

Sokszor nincs mód aktívan segíteni, és a tehetetlenség érzése néha nálunk is azt eredményezi, hogy megoldásokat kínálunk mások problémáira. Ez azonban nem hasznos a másik fél számára. Aminek igazán hasznát tudja venni, az az értő meghallgatás.

A férfi személyes kudarcként éli meg párja sérelmeit, mintha azt hinné, a sikertelenségért a nő őt fogja hibáztatni. Ilyenkor hangzanak el a tipikus mondatok: „Erről te tehetsz!”, „Nem én mondtam, hogy menj oda, csináld ezt vagy azt!”. Jó, ha tudjuk, hogy ezek mögött a mondatok mögött valójában ez áll: „Ugye mindezért nem engem hibáztatsz?”

A férfiak negatív kritikára, neheztelésre való érzékenysége így újabb veszélyt jelent a konfliktusok feltárására.

De miért van ez? Azért, mert a férfi azt gondolja, ha nem hibátlan, nem is szerethető. Természetesen mi sem szeretjük, ha kritizálnak minket, de a férfi elementáris erővel ver vissza minden bírálatot.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy annak arányában lendülünk ellentámadásba (és itt nincs különbség férfi és nő között), hogy mennyire érezzük fenyegetőnek a minket bíráló másikat. Másképpen reagálunk az élcelődésre, és másképpen a megalázásra. Ez teljesen természetes. A férfiak azonban már a legkisebb kritika esetén is nagy energiákat mozgatnak önvédelem céljából. Mintha csak akkor lehetnének elfogadhatóak, ha minden területen tökéletesen szerepelnek. Persze mindenki ismer olyan férfit, aki jól tűri a kritikát (bizonyos működési területen), de alapvetően a férfi jóval érzékenyebben reagál, ha úgy érzi, elégedetlenek vele, mint egy átlag nő.

A férfi a tanácsot is ilyen vádként képes felfogni. A legjobb és a legrégibb példa erre a tájékozódás egy ismeretlen helyen. Ha nőként egy nőnek mondod, hogy forduljon be a következő sarkon, mert szerinted az a rövidebb célhoz vezető út, valószínűleg semmi problémája nem lesz, és hallgat rád.

Ha ugyanezt egy férfinak mondod, nagy az esély egy veszekedésre vagy sértődésre. Ilyen mondatok hangozhatnak el: „Azt hiszed, nem tudom, hogy hová megyünk?”, „Szerinted én nem vagyok képes odatalálni?”, „Most te vezetsz vagy én?”, „Megengednéd, hogy arra menjek, amerre én akarok?” Ugye, ismerős?

Férfi–férfi szituációban gyengébb reakció várható, bár villongás itt is van. Ennek magyarázata az lehet, hogy tájékozódás ügyében a tanácsadás egy nőtől túlmegy azon a határon, amit egy férfi elviselne, mivel köztudomású (és biológiai háttérrel megtámogatott), hogy a férfiak tájékozódási képessége jobb az átlagos nőknél. Végül is nekik kellett a vadászatból visszatalálni a barlangba, mi nők csak a közeli bokrokban gyűjtögettük a bogyókat.

Erre megint van egy szép parancsa a férfinak: „Légy hozzáértő!”, és a férfiak a legjobb tudomásuk szerint igyekeznek is megfelelni ennek életük minden területén. Ha bármely területen kritika éri a férfit, az számára olyan, mintha férfiértékeit kérdőjelezték volna meg. Ha nem képes megfelelni mások elvárásainak, nem méltó az elfogadásra. Ez a nőkkel szemben a legélesebb, elég egy apró elutasítás a párkapcsolatban, és ismét behívódik a gyermekkorát végigkísér(t)ő rém: a kirekesztés réme.

Ennek fényében talán kicsit jobban értjük, miért ütközünk párunknál masszív ellenállásba, ha bármiben elégedetlenkedünk vele. Ezért tényleg érdemes megfogadni a tanácsot: 1) mindenekelőtt fogalmazzuk meg azt, amivel elégedettek vagyunk, 2) ne hibáztassuk, azt mondjuk ki, mire van szükségünk. Így csökkenthetjük a párunk félelmét a teljes elutasítástól, amit egy apró bírálat is előhívhat. Mi nők, ha kritika ér minket, magyarázkodunk, és megpróbáljuk jóvátenni, a férfiak azonban képesek teljesen kivonulni a szituációból, esetleg csúnyán visszavágnak. Abban szerintem egyetértünk, hogy nem nevezhetjük egyik „férfias” módszert sem valódi problémamegoldásnak.

A férfi megfelelési kényszere nekünk, nőknek igazából mindegy, hogy mely hozzáértési területen erősebb, melyen gyengébb. Tény, hogy kellemesebb egy olyan férfival együtt élni, aki élete viszonylag kevés területén érzi halálos fenyegetésnek, ha elégedetlenek vele. A változtatás képessége is azon múlik, biztonságban érzi-e magát, ugyanis csak ekkor tud figyelni és meghallani azt, hogy mit kívánunk tőle.

Sokan mondhatják, hogy az ő párjukat úgy tűnik, nem érdekli, ha kritizálják, és felmerülhet a kérdés, hogy most akkor azért-e mert nem érzékeny a bírálatra? Ilyenkor meg kell vizsgálni, hogy mi az a terület, ami „hidegen hagyja” a férfit. Gyakran az derül ki, hogy a nő olyan valamivel elégedetlen, ami a férfi „Bírd ki egyedül!” parancsnak való engedelmeskedését erősíti. Ilyen például, ha a nő az érzelmekről szeretne partnerével beszélni, vagy a férfi túl hűvös, józan hozzáállását nehezményezi például egy megrázó esemény kapcsán.

Egy veszekedés közben a férfi fejében a következő kérdések fogalmazódnak meg: „Létezhet-e a hozzáértésnek annál fényesebb bizonyítéka, mint ha tudok megoldást kínálni a felmerülő problémára? Elképzelhető-e tehát értékesebb segítség, mint az, hogy a gondjaidra megoldást keresek?” miközben tehetetlenül áll a nővel szemben, amikor a nő egészen másra vágyik. Arra, ami férfi mércével mérve gyakorlatilag értéktelen: az értő meghallgatásra.

A nemek közti kölcsönös értetlenség alapja, hogy a férfi akkor fogalmazza meg és mondja ki a problémáját, ha az elvonulás és csendes tűrés már nem válik be. Mellesleg az ő szemszögéből a probléma legfontosabb része annak megoldhatósága. Neki a feszültség tehát először néma tűrés, ha az nem ad megoldást, akkor a cselekvés. A nők – természetesen – egészen másképp működnek. Nálunk a feszültség azonnali oldást kíván, ami nem más, mint egy másik emberrel való találkozás. Mi főleg akkor panaszkodunk, ha ugyan változtatni nem akarunk, de a feszültség szintjét csökkenteni szeretnénk, például úgy, hogy ugyan rossz nekünk, de cserébe megértést, együttérzést, elismerést kapunk.

Az elismerés a férfinak is lételeme, de a megszerzés módja homlokegyenest más, mint nálunk: ő inkább tettekkel szerezhet elismerést, mintsem egyenes szavakkal.

A cikksorozat első részében említett Kramer-Dunaway szerzőpáros könyvében kiderül, hogy sok nő azzal sodorja veszélybe a párkapcsolatát, hogy rendszeresen elmulasztja megadni az elismerést párjának az általa tettekkel nyújtott szeretetmegnyilvánulásokért, hiszen a nő a szavakból ért, és azt gondolja, a „Szeretlek!” kimondása az igazi vallomás, és nem a csöpögő vízcsap megszerelése, vagy bármely más, egészen mindennapi cselekedet, amit azonban a férfi a családjáért végez.

Mindannyian (férfiak és nők egyaránt) sokféle terhet boldogan cipelünk, ha társunk ezért elismeréssel adózik. A boldogtalanságot mindkét nemnél éppen ennek az elismerésnek a hiánya okozza. Ha valakinek sokszor mondják, hogy „Minden elismerésem, hogy kibírod emellett a zsarnok, szerencsétlen, stb. mellett!”, akkor az illető makacsul ragaszkodni fog ahhoz a kapcsolatához, mert megkapja a hősiességéért járó elismerést.

A férfinál az elismerés egyik fő forrása az, ha mások problémájára kínálhat megoldást. Minél szélesebb a skála, amiben megoldást nyújthat, annál kompetensebbnek érzi magát. A tőlünk sokszor hallott „Csak hallgass meg!” számára elviselhetetlen, ha nem tud tenni is valamit az okok ellen. A nő ugye, ilyenkor elismerésre vágyik, és nehezen veszi be, ha csak akkor kap együttérzést, ha elfogadja a felkínált kiutat úgy, hogy egyébként nem is akar változtatni. Jogosan jön (férfi szempontból, persze) a kérdés: „Akkor meg miért panaszkodsz?”. Ilyenkor, nem mondjuk, pedig ez az igazság: „Hogy megdicsérj a hősiességemért!”.

A férfi persze ezzel nem tud mit kezdeni. Számára az lenne az ideális, ha minden bajon tudna segíteni, minden problémát meg lehetne oldani. Ha nem ő, akkor valaki más. Ha az aktuális felelős rendesen végezné a dolgát, akkor nem lenne semmi baj. A férfi nem bírja elviselni, hogy ha valami nem jól működik, és még csak felelős, vagy hozzáértő segítő sincs.

 

Az időjárási anomáliának ugyanúgy kell, hogy legyen felelőse, mint az üzemanyagár-emelkedésnek. Ezért hallhatjuk sokszor a férfi szájából, hogy „Te tehetsz róla!” még olyankor is, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy nem lehet senkit sem hibáztatni. A valódi cél e mögött annak a tisztázása, hogy nem ő a vétkes, és biztosan a másik is úgy gondolja, hogy vétkesnek márpedig lennie kell.

Faramuci egy helyzet, nem igaz? Ilyen esetben mindenképpen igyekezz biztosítani párodat, hogy nem őt hibáztatod például egy rosszul sikerült napodért, vagy ha a lábadra tapostak a buszon.

Mondd el neki, hogy azzal tud segíteni, ha meghallgat (még ha ez számára nem is jelent „igazi” segítséget, neked nagyon is sokat ér!), és közben mondjuk, készítsen neked egy finom teát, egy forró fürdőt, masszírozza meg szegény, eltaposott lábadat. Mindegy, milyen „feladatot” adsz neki, a lényeg, hogy érezze, tett valamit közérzeted javítása érdekében.

Nálunk tipikus példa, hogy én telefonon keresztül „panaszkodom”, a férjem válasza erre először mély hallgatás, utána: „Ezzel én most mit csináljak? Innen nem tudom megoldani!” Itt általában (ha nem merülök el teljesen a saját problémámban), észbe kapok, és biztosítom őt egyrészt arról, hogy nem neki szól a morgolódásom (tehát nem őt hibáztatom a felmerült problémáért), másrészt megbeszéljük, hogy kell-e egyáltalán lépni az ügyben, ha igen, tud-e ebben nekem segíteni, vagy elég, ha csak szó nélkül végighallgat (ez a legnehezebb rész számára, de meg tudja tenni, és ez mindenképpen elismerést érdemel!). Ha a te párod is képes végighallgatni, ne feledkezz meg arról, hogy megköszönd neki!

Ezzel végére értem ennek a sorozatnak. Persze ezer más módon különbözik férfi és nő egymástól, és ez így is van jól. Az én célom az volt, hogy a két nem különbözőségéből adódó, a párkapcsolat szempontjából leggyakoribb buktatókat bemutassam, hogy segítsek megérteni a másik fél mozgatórugóit.

Köszönöm, ha velem tartottál, és kívánom, hogy hasznát tudd venni a leírtaknak társad megértésében, valamint egy harmonikusabb párkapcsolat megteremtésében.


Megosztás


  • Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat

  • Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat

Te leszel az első! Ezt még senki nem olvasta!

Iratkozz fel, hogy ezek a cikkek eljussanak hozzád!

Meglepetéssel készülünk neked ünnepek alkalmával!
További információk


Hirdetés


Népszerű cikkek