18

Figyelem! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Még nem vagyok 18 éves

Határaink

Megosztás
Női lélek

Egy személy határait olyan „birtokhatárnak” tekinthetjük, amely körülveszi őt, azaz meghatározza, hogy hol ér véget, és hol kezdődnek mások. Ha tudjuk, hol húzódnak valakinek a határai, arról is képet kapunk, hogy mi mindenért vállal felelősséget önmagával kapcsolatban. 


Egy személy határait olyan „birtokhatárnak” tekinthetjük, amely körülveszi őt, azaz meghatározza, hogy hol ér véget, és hol kezdődnek mások. Ha tudjuk, hol húzódnak valakinek a határai, arról is képet kapunk, hogy mi mindenért vállal felelősséget önmagával kapcsolatban. Mindenkitől elvárható, hogy felelősséget vállaljon az érzéseiért, a viselkedéséért, azaz önmagáért. A jól működő kapcsolatok feltétele, hogy a felek birtokolják mindazt, ami saját határaikon belül van.

Te mennyire tudsz nemet mondani?

Képes vagy odaállni bárki elé, hogy „eddig és ne tovább, mert ez már a határomon túl van!”.

Ugye nem olyan könnyű?

Pedig, ha határokat szabunk, jobban kézben tudjuk tartani az életünket, és bármilyen hihetetlenül is hangzik (hiszen visszautasítunk valakit, vagy valamit!), szeretetteljesebb emberekké válhatunk. Határokat húzni és fenntartani nem könnyű feladat, de abszolút megéri a fáradságot. Határaink felállításával és következetes megtartásával érzelmi problémákon, kapcsolati konfliktusokon, munkahelyi nehézségeken lehetünk úrrá.

Az a képesség, hogy ki mennyire tudja uralni az életét, alapvetően gyerekkorban alakul ki, szüleink példamutatása révén. Sok, a saját határait nem ismerő felnőttet olyan jóakaratú szülők neveltek, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy miként tanítsák meg gyermekeiket az egészséges határok kialakítására. Így sajnos saját, gyengén fejlett határaikat adták tovább, pedig sok fájdalomtól szabadíthatták volna meg gyermekeiket, ha tisztában vannak a határok szerepével. Hiszen a legtöbb szülő nem a gyermeke jövőjén gondolkodik, hanem inkább a jelenre koncentrál, mindig csak az aktuális problémával igyekszik megbirkózni.

Pedig a nevelés legfőbb célja az, hogy a gyermek érett felnőtté váljon.

A szülőktől kapott útravaló nagyban meghatározza, hogy hogyan boldogulunk az életben. Az, hogy valaki képes-e például a munkáját jól végezni, vagy akár szeretni, attól függ, milyen belső képességeket birtokol. Aki mindig mentséget, kibúvót keres a viselkedésére, az általában nem érti, miért nem működik az élete. Pedig a problémáinak többsége az adott ember jellemének hiányosságaiból fakad. Aki belül erős, az még a nehéz körülményeket is képes leküzdeni. Aki viszont jellemében gyenge, az gyakran él át kudarcot vagy csalódást. Például ha valaki nem képes mások megértésére és a megbocsátásra, az emberi kapcsolataiban rendre kudarcot vallhat, hiszen ezek nélkül a tulajdonságok nélkül nem működhet egyetlen kapcsolat sem. Vagy türelemre lenne szükség, de képtelen erre, ez is számos esetben biztos kudarcot hoz.

De azon kívül, hogy valaki együttérző-e vagy sem, a feladatait jól végzi, vagy rosszul, még számos olyan vonás van, amely meghatározza egy ember személyiségét. Ilyen például az, hogy mire képes és mire nem, hogyan vesz részt a kapcsolataiban, mit és hogyan tesz különböző helyzetekben, hogyan tesz eleget a követelményeknek, mikor teljesítenie kell. Vagy például tud-e felelősségteljesen viselkedni, tudja-e hogyan fejlesztheti képességeit, milyen a problémamegoldó képessége, fel tudja-e dolgozni a kudarcot. Bár ez csak ízelítő, de ebből is látszik, hogy életünk minőségét nagymértékben meghatározza a jellemünk.

A határokkal kapcsolatos problémák azonban nem felnőtt korban alakulnak ki.

Ha valaki olyan családban nő fel, amelyben nincsenek világos határok, nem tanulja meg, hogy mi minden tartozik az ő felelősségi körébe, és nem tesz szert kellő önuralomra ahhoz, hogy sikeres legyen az életében. Azok, akik ilyen jellegű problémákkal küzdenek, nem tanultak meg változtatni az életük korai szakaszában rögzült negatív viselkedésmintákon. Felnőttként is ezeket az éretlen és káros mintákat követik.

Ha valaki ilyen problémával fordul kineziológushoz, akkor a kezelés során meg kell keresni azt az életeseményt, ahol ez a helytelen minta rögzült, a megfelelő módszerrel gyengéden oldani a blokkot, és ezzel „megtanulja” a kliens, hogy hogyan tud változtatni ezen a magatartáson.

Következzék néhány olyan, a határok hiányából eredő magatartásforma, amelyek jellemzően gyermekkorban alakulnak ki:

1) nem tudnak nemet mondani azoknak, akik bántóan viselkednek velük, és képtelenek határt szabni mások bántó viselkedésével szemben,

2) nem tudják kordában tartani indulataikat,

3) türelmetlenek, képtelenek késleltetni vágyaik kielégülését, ezért nem tudják megvalósítani céljaikat, sem befejezni feladataikat,

4) vonzódnak a felelőtlenül vagy bántóan viselkedő emberekhez, megpróbálják „megjavítani” őket,

5) hajlamosak mások életéért magukra vállalni a felelősséget,

6) könnyen lehet őket manipulálni, irányítani,

7) nehezükre esik bensőséges kapcsolatot kialakítani és fenntartani,

8) nem őszinték a hozzájuk közel állókhoz,

9) nem vállalják a konfrontációt, és nem tudják eredményesen megoldani a konfliktusaikat,

10) áldozatként tekintenek magukra ahelyett, hogy céltudatosan, és önmagukért felelősséget vállalva élnék életüket,

11) hajlamosak a szenvedélybetegségekre és a kényszercselekedetekre,

12) szervezetlenség és a következetesség hiánya jellemző rájuk.

Ha valamelyikben a saját viselkedési attitűdödre ismersz, ne keseredj el, tudd, hogy emiatt van, és merj változtatni rajta!

Most pedig lássuk, mi jellemzi azokat az embereket, akik érett személyiséggel, világos határokkal rendelkeznek:

1) ismeri önmagát, kialakult identitása van,

2) tudja, miért kell felelősséget vállalnia, és azt meg is teszi,

3) képes döntéseket hozni, és tisztában van azok következményeivel is,

4) képes a szabadságon alapuló valódi szeretetre,

5) tiszteletben tartja mások határait (biztosan te is találkoztál már olyan személlyel, aki nem tudta elviselni, ha nemet mondtak neki egy kérésére. Az uralkodó hajlamú emberek átlépik a megengedett határokat, irányításuk alá akarnak vonni másokat, mintha birtokolnák őket),

6) saját maguk irányítják az életüket, tisztában vannak azzal, hogy mindig van választási lehetőségük, és nem másoktól várják, hogy helyettük cselekedjenek, vagy változást kezdeményezzenek,

7) az előző pontból következik, hogy a kezdeményezőkészség is fontos jellemző,

8) a valóság pozitív (azaz, ha helyesen cselekszik, általában jó dolgokat várhat) és negatív (ha rosszul cselekszik, vagy semmit sem tesz, akkor negatív következménnyel számolhat) oldala iránti tisztelet. Azokra, akik nem tartják tiszteletben ezt a törvényszerűséget, jellemző, hogy sorozatosan rossz döntéseket hoznak, és/vagy elkerülik egy darabig tetteik következményét – jellemzően hozzátartozóik, barátaik „segítő” beavatkozásának köszönhetően – egészen addig, míg be nem következik a katasztrófa, vagy egyik veszteség a másik után éri őket,

9) képes a fejlődésre, ami magába foglalja a képességfejlesztést, az ismeretszerzést, valamint a hibák felismerését és a változtatásra való készséget is,

10) őszinte.

Ha nincs őszinteség, az sok fájdalom és kapcsolati kudarc forrása. Az őszinteség hiánya táplálja a hűtlenséget, akadályozza az intimitást és megakasztja a személyiség fejlődését is.

Mindenki csak olyan mértékben fejlődhet, amennyire képes és hajlandó az őszinteségre.
Az egyik legfontosabb a fent felsoroltak közül a felelősségérzet.

A felelősség valójában önmagunk birtoklását jelenti. Ha életünket a saját tulajdonunknak tekintjük, akkor egyedül mi irányítjuk, és mi tartozunk érte számadással magunknak és embertársainknak. Önmagunk birtoklása azt jelenti, hogy életünk minden területe kizárólag a miénk, azt nem ruházhatjuk át senkire. Az általunk kijelölt határok határozzák meg, és természetesen védik is azokat, amiért felelősek vagyunk. Ezek pedig a következőek: érzéseink, hozzáállásunk, magatartásunk, döntéseink, korlátaink, képességeink, gondolataink, vágyaink, értékrendünk, szeretetünk.

Amennyiben ezekért képesek vagyunk felelősséget vállalni, elmondhatjuk magunkról, hogy mi irányítjuk a saját életünket. Ha pedig még vannak hiányosságok, akkor szintén a saját felelősségünk az, hogy akarunk-e és merünk-e változtatni, fejlődni. Azt kell mondanom, hogy sosem késő belevágni, mert csak tőled függ, hogyan éled az életedet, és ha teszel érte, akkor minden egyes lépéssel közelebb jutsz ahhoz, hogy boldogabb és teljesebb életet élj.


Megosztás


  • Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat

  • Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat