18+
Figyelem! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Még nem vagyok 18 éves
Hirdetés

Miért piszkálják egymást a nők?

Megosztás
Női lélek

Ezt a cikket egy hozzám érkezett kérdés ihlette. A kérdés lényege: miért van az, hogy ha több nőt összezárnak, akkor szinte biztosan elkezdik egymást kritizálni, míg ha férfiak kerülnek össze, ők egyfajta közösséget alkotnak rövid időn belül, illetve vegyes összetétel esetén előbb-utóbb valamelyik nő elkezdi egyik vagy másik nőtársát „feketíteni” a férfiaknak. 

Hirdetés


Ezt a cikket egy hozzám érkezett kérdés ihlette. A kérdés lényege: miért van az, hogy ha több nőt összezárnak, akkor szinte biztosan elkezdik egymást kritizálni, míg ha férfiak kerülnek össze, ők egyfajta közösséget alkotnak rövid időn belül, illetve vegyes összetétel esetén előbb-utóbb valamelyik nő elkezdi egyik vagy másik nőtársát „feketíteni” a férfiaknak.

Biztos te is tapasztaltál már ilyet.

Tipikusan ilyen elrettentő példaként szokták emlegetni az olyan munkahelyeket, ahol csak nők dolgoznak, mivel ott szinte mindennapos az intrika, az egymás „piszkálása”, rossz színben feltüntetése (természetesen vannak kivételek, de én most, érthető módon, nem azokat szeretném megírni). Vagy említhetném az egyik kereskedelmi adón futó, vásárló nők versenyeztetéséről szóló tévéműsort, ahol a versenyzők egymást osztályozzák kinézetük alapján.

Én először véletlenül, utána tudatosan, kíváncsiságból megnéztem néhány epizód végét, és feltűnt, hogy a fiatal, nagyjából egy korcsoportba tartozó versenyzők mellett mindig van valaki, aki az eggyel idősebb korosztályt képviseli. Ez még önmagában véve nem furcsa, sőt jó is, hogy a szereplőválogatásnál próbáltak a vegyesebb összetételre törekedni, de az már igazán meglepetés lehet, hogy a versenyt többnyire ezek a hölgyek nyerték meg.

Hogyan lehetséges az, hogy a fiatal lányok egymást lepontozták, míg az idősebb versenyzőt mindannyian magasabb pontszámokkal díjazták.

Talán tisztelettudásból? Azt gondolom, nem erről van szó. Akkor mégis, mi lehet a magyarázata annak, hogy egy nő azonnal kritikusan szemléli, és ha megteheti, le is minősíti a vele egyidős, vagy közel egyidős másik nőt (itt most megint tisztelettel adózom a kivételnek).

Nos, választ kétfélét is próbálok adni, biztosan létezik ennél több is, nekem azonban ez a két lehetőség ugrott be.
Első

Az első, és legkézenfekvőbb magyarázatot az evolúcióban kell keresnünk. Az evolúcióban, ahol a nő határoz meg mindent. Ennek látszólag ellentmond az, hogy a férfiak „küzdenek”, rivalizálnak egymással a nők megszerzéséért.

De ez csak a látszat.

A nő dönt arról, hogy kit akar, kit enged magához, egyszerűen azért, mert a nő az, aki gyereket szül és felneveli őt. A férfi, bár részt vesz a nevelésben, mégsem akkora részben járul hozzá az utódgondozáshoz, mint a nő. Így a nő az, aki eldönti, hogy kitől legyen gyereke, mi legyen a születendő gyermek neme, és hogyan nevelje fel ezután.

És miért lép fel „támadólag” egy vele egykorú, azonos neművel szemben?

Azért, mert a másikat vetélytársnak érzi, félő, hogy elesik attól az előnyétől, hogy elsőként választhassa meg párját, a legjobb genetikai háttérrel rendelkező férfit. Ha több, a férfira, mint szóba jöhető párra igényt tartható nő van egy társaságban, a nők automatikusan elkezdik egymást szemlélni, magukkal összehasonlítani, hogy felmérjék, melyikük keltheti fel a férfi érdeklődését.

A társadalom azt a nőt tartja vonzónak, (evolúciós szempontból) sikeresnek, aki legjobban megközelíti az „ideális” nőt (és ideálison a szépségipar által felállított kritériumokra gondolok), akit a legtöbb olyan férfi „rajong” körbe, akik készek megharcolni a nő kegyeiért.

Sajnos, ez még jobban kiélesíti a nőkben amúgy is jelenlévő versengési hajlamot, és beindítja azt a folyamatot, amely arra készteti őket, hogy megpróbálják „lemosni” a riválisokat a pályáról. Nem csak egymás közt, hanem a lehetséges partnerek előtt is. Természetesen azért nem olyan megoldásokra gondolok, amiket filmekben lehet látni – jó példa erre szintén egy sorozat, amely egy családi házas környezetben több feleség ügyes-bajos dolgait mutatja be. Egy-egy epizódon belül prímán tetten érhető a nyílt rivalizálás, versengés, egymás lejáratása. De azért minden ilyen irányú finomabb-durvább megmozdulás célja, hogy elrettentsék a férfiakat a másik nőtől, hogy egyedüliként lehessenek sikeresek a párválasztás terén.

Második

A másik lehetséges magyarázat talán nem olyan könnyen elfogadható, mint az első.

Ez pedig az önzőség. Az önzőség minden ember természetes személyiségvonása. Csak éppen van, aki letagadja, van, aki megpróbál egészségesen viszonyulni hozzá, és persze van, akiben túlteng ez a fajta vonás. De hogy bennünk van, az tény.

Az önző ember pedig csak magáról beszél, önmaga a fontos. Célja, hogy neki legyen jó, bármikor és bármi áron. Nem számít senki más, csak ő. Ha neki tetszik valami vagy valaki, akkor senki más ne álljon ennek az útjába. Az önzéssel együtt jár néhány másik vonás is.

Az egyik ilyen a hiúság. A hiú ember mottója pedig az, hogy „Csak én legyek a legszebb!”. Ebből adódik, hogy egy társaságban, vagy munkahelyen senki nem lehet szebb nála, legalábbis erre fog törekedni, és a környezetét is megpróbálja meggyőzni erről.

A következő a mohóság, azaz „Nekem legyen a legtöbb!”. Tehát mindent magának akar, másnak ne jusson a sikerből (férfiból, odafigyelésből, stb.). Itt van még az irigység is, melynek mozgatórugója a „Nekem miért nincs, neki meg miért van?”, „Neked miért jobb, könnyebb, te miért vagy szebb, stb?”. És az irigy megpróbálja lehúzni a maga szintjére a másikat, hogy ne kelljen tovább irigykednie rá. De tudjuk persze, hogy sosem lesz a másik annyira lent, ahol már nem érdemes irigykedni.

És akkor még egy résszel maradtam adós.

Ez pedig nem más, mint a férfitársaság dinamikája.
Hogy miért tudnak a férfiak könnyebben és gyorsabban összerázódni?

Itt megint az evolúciót hívom segítségül. Hiszen a férfiak együtt indultak vadászni, muszáj volt egy egységet alkotniuk, ha túl akarták élni a vadászatot, és vissza akartak jutni asszonyaikhoz. Egyedül erre nem lettek volna képesek. Egyedül egy férfi nem tudott volna megfelelő mennyiségű élelmet zsákmányolni az egész családjának (egy mamut ellen még a sok férfi is kevés eséllyel indult, ha egyedül támadta volna valamelyik, az biztos halálos próbálkozás lett volna), ha el is ejtett volna egy megfelelő nagyságú állatot, akkor sem tudta volna egyedül hazavinni.

Így náluk az a motiváció dolgozik, hogy ha összefognak, akkor túlélnek.

A valóság természetesen valahol középen van, nem működünk ennyire sarkítottan, a nőknél valószínűleg mindkét változat belejátszik többé-kevésbé egy-egy szituációban, és az adott helyzettől, valamint a helyzetben résztvevő nők személyiségétől is függ, hogy ki milyen magatartást tanúsít.

Az evolúciósan belénk kódolt reagáláson nehéz, ha nem lehetetlen változtatni, de az egészségtelen mértékű önzésen alapuló személyiségvonásokon lehet és kell is dolgozni, mert így sokkal könnyebbé válik az életünk és a környezetünkben élőket sem bántjuk tovább az önző viselkedésünkkel.


Megosztás

Hirdetés


  • Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat

  • Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat

Te leszel az első! Ezt még senki nem olvasta!

Iratkozz fel, hogy ezek a cikkek eljussanak hozzád!

Meglepetéssel készülünk neked ünnepek alkalmával!
További információk


Hirdetés


Népszerű cikkek