Megosztás 
Mára már elfogadott tény, hogy az élet folyamatos, nem a születéssel, hanem a fogamzással kezdődik, a születés csak megszakítja. Ez a megszakadás eredményezi, hogy nem emlékszünk a születés előtti időre, de tudattalanunk őrzi ezt a folyamatosságot. A születés előtti hónapok eseményei álmainkban jelenhetnek meg, szimbolikus képek formájában. Lélektani működéseink már a fogamzás pillanatától léteznek, és ezeket a benyomásokat a sejtemlékezetünk őrzi.
Ez a sejtemlékezet tudatunk mélyebb rétege, a tudattalanunk igazi alapja. Ez az emlékezet általában lélektanilag elérhetetlen, mégis mindig jelen van, egész életünkön át aktív, és folyamatosan meghatározza cselekedeteinket. Megtanulhatjuk felismerni jelenségeiket, megérezni magunkban az üzeneteiket, és ezáltal képesek vagyunk befolyásolni magunkat.
Különböző utakon és módszerekkel (például meditáció, relaxációs technikák, a pszichoterápiában használatos szerek, hipnózis) lehetséges tudatosan kapcsolatba lépni a tudattalanunkkal. A kineziológia számos eszközei között szintén megtalálhatóak olyanok, amelyek a tudatos és tudattalan közti kommunikációt segítik elő. A tudattalan lélektani folyamataink sokféleképpen hatnak mindennapjainkban, elősegíthetik életünket, de ugyanúgy hátráltathatnak is, zavarokat okozhatnak. Tudattalanunk a test felé nyitott, ami azt jelenti, hogy lélektani tartalmaink, konfliktusaink a testünkben öltenek alakot, ekkor alakulhatnak ki hisztériás és pszichoszomatikus (fizikai tünet szervi ok nélkül) tünetek.
Tudattalanunk tartalmai az életünk során elfojtott élményeinkből és a hozzájuk tartozó és kineziológiával, valamint pszichoterápiával előhívható indulatokból állnak. Az ember személyes tudattalanjának legmélyebb, legkorábbi rétegét képezi a sejtemlékezet. Ebből a rétegből szintén a kineziológia/pszichológia segítségével fogamzás előtti és utáni sejtszintű élményeket vagyunk képesek felidézni, sőt ezek a nagyon korai élmények megjelenhetnek az álmainkban is. Az ezekkel kapcsolatos traumák emlékei jelen vannak viselkedésünkben is, azt lehet mondani, hogy velük kelünk, velük fekszünk. Sokszor, egy-egy oldás során felszínre bukkannak, látszólag oda nem illően érzelmek, szavak vagy emlékek formájában. Ám ezek az emléknyomok bennünk dolgozódnak, áthatják mindennapjainkat.
A tudattalannak van még egy tartalmi rétege. Ez a gének családi hálózata, mely befolyásolja jellemünket, választásainkat, valamint meghatározza lelki alkatunkat.
A neurotikus tünetek (például félelmek, fóbiák, kényszeres cselekvések) hátterében értelmes történeteket (meghatározó életeseményeket) lehet találni egy kezelés során. Nem a tünetek tudattalanok (a kényszeresen cselekvő tudja, hogy mit csinál éppen), hanem a lelki előfeltételek, okok. Azok az összefüggések, amelyekbe egy-egy oldás során feljött emlék értelmezésével belehelyezzük, mindaddig tudattalanok, míg a klienssel átbeszélve tudatossá nem tesszük. Az a tény, hogy értelmezéssel jelentést tudunk adni egy neurotikus tünetnek, a tudattalan lelki folyamatok létezését bizonyítja. Valahányszor egy tünettel találkozunk egy kliensnél, jó esély van arra, hogy a benne zajló tudattalan folyamatok segítségünkre lehetnek a tünet értelmezéséhez. Egy tünet kialakulásához tudattalan tartalomra van szükség.
Amikor lelki életünk nem tudatos funkcióit kutatjuk, és különböző módszerekkel (kineziológia, pszichológia) meg szeretnénk változtatni működéseiket (például egy félelem vagy fóbia leküzdése), akkor tudatosítunk, azaz egy tudattalan tartalmat (emléknyomot) tudatossá teszünk. A tudatosítás az egyik legfőbb fegyvere mindenfajta terápiának, hiszen egy tudattalan emléknyomot, mely korábban a viselkedésünket úgy befolyásolta, hogy nem tudtuk sem a viselkedésünket, sem pedig a kiváltó okot szabályozni, képesek vagyunk tudatunkba idézni és megfogalmazni, így képessé válunk a szabályozására is. Az elfojtott lelki tartalom akkor szabadul fel az elfojtás alól, ha egyesül a tudattalan emléknyommal. Ez azonban csak az ellenállás feloldása után lehetséges. Mert ellenállás az van, ráadásul kőkemény ellenfél. Az ellenállás megakadályozza, hogy szembenézzünk az elfojtott, kínos tartalmakkal, emlékekkel, érzésekkel. Sokszor halljuk a klienstől, hogy „nekem ez nem okoz problémát”, „én teljesen jól vagyok”, stb. Na, akkor tudjuk, hogy az ellenállás szól belőle.
A tudattalanban nincs idő, a folyamatok nem valósághűek, nincs ellentmondás, a személyek felcserélhetőek. Tudattalanunk képes érzékelni más személyek tudattalanját, sőt reagál is rá. A másik emberben kiváltott érzelmek, fantáziák is ezen az úton tevődnek át.
Foganáskori, születés előtti, közbeni, valamint utáni élményeink határozzák meg legelső beállítódásainkat, például, hogy „A világ nem biztonságos”, vagy „Én nem vagyok elég jó”. A bizalom vagy bizalmatlanság alapjai, sőt hibás önértékelésünk is ekkor vésődnek belénk.
Korai élményeink tükröződhetnek szorongásos álmainkban, például amikben megállíthatatlanul zuhanunk lefelé, de felébredünk földet érés előtt. A valóságban egy ilyen zuhanás halálos kimenetelű lenne. Akiknek visszatérően van ilyen zuhanásos álma, azok gyakran félnek a zárt terektől, vagy a magasságtól. A kineziológia rendelkezik olyan speciális oldásokkal, amelyek képesek ezeken a problémákon segíteni, felidézhetőek a tudattalanban tárolt emlékek, a viselkedésünkre, személyiségünkre gyakorolt negatív hatásaik pedig megváltoztathatóak, a kliens kap egy új, az előzőnél sokkal jobb módszert arra, hogy az életét ezektől a káros hatásoktól mentesen élje.
Megosztás
- Rendszeresen megmutatnád írásaidat ebben a témában nagyközönség előtt? Küldj nekünk egy mintát és elérhetőséget. Kapcsolat
- Online hirdetnél, de nem tudod hol és hogyan? Vedd fel velünk a kapcsolatot, és küld el weboldaladat! Médiaajánlat
